urbánpiknik

Ahogyan mi rontunk és javítunk, aztán megint rontunk és megint javítunk...többnyire Budapesten.

Friss topikok

  • arszak: Hello! Hát nem tudom, hogy ki hogy van vele, de az Erste jól csinálja a dolgát…engem megvett a diá... (2013.09.11. 12:28) Személyes adatok védelme
  • nat: mijé? há' mit mijé?! mer' a szlávoknak nehéz az élet, azé'. (2010.12.03. 13:04) Miért?
  • nat: Bár mindenkiben szunnyadna a rendezettségre való igény! Nem úgy nézne ki ez a szegény megtépázott ... (2010.07.06. 11:39) Virágoskert
  • 4Medve: Én meg csak pislogok döbbenten, látszik, hogy rég (nem) jártam arrafelé. Pl. fogalmam sem volt ról... (2010.06.17. 02:06) lacus Amphiteatrum
  • 4Medve: Ezekkel a nyavalyás utasokkal mindig csak a baj van. Há' nehogy má' ne számítson rá! Persze, majd ... (2010.06.12. 01:16) Sucks and the City

2010.12.22. 10:52 nat

Személyes adatok védelme

 

(1)
 
Budapest, III. kerületi szakorvosi rendelő, kedd reggel, 07:30, üvegfallal elválasztva
 
Ügyfél: Jó napot kívánok. Az Urológiára szeretnék időpontot kérni.
Recepció: Mi a panasza?
Ügyfél: Az Urológiára szeretnék időpontot kérni urológiai jellegű panasszal.
Recepció: Azt én értem, kérem, de konkrétan mi a panasza?
Ügyfél: Ezt a doktor úrral fogom részletesen megbeszélni, önt arra kérem, hogy legyen szíves adni egy időpontot.
Recepció: Az nem úgy van, kérem. Sürgős? Tudnom kell, hogy mi a panasza, hogy eldöntsem, sürgős-e.
(Ügyfél mögött morgolódás a sorban álló további ügyfelek között.)
Ügyfél: Khm… előfordul, hogy fájdalmaim vannak.
Recepció: Mije fáj?
Ügyfél: …fájdalmat érzek a… khm… a herémben.
Recepció: MICSODÁBAN? Nem hallom, kérem, beszéljen hangosabban. Mi a panasza?
Ügyfél: FÁJ A HERÉM.
Recepció: Mindkettő?
Ügyfél (körbepillant): Tudja mit, nem sürgős. Adjon egy időpontot a nem sürgős kategóriában.
Recepció: Kérem a társadalombiztosítási kártyáját. Igen… Jövő szerda, 11:30. Fogják szólítani. Következő!
 
 
(2)
 
Budapest, III. kerületi szakorvosi rendelő, egy hét múlva, kedd reggel, 07:30, üvegfallal elválasztva
 
Ügyfél: Jó napot kívánok. A Kardiológiára szeretnék sorszámot kérni a mai napra.
Recepció: Kérem a társadalombiztosítási kártyáját. Igen… Tessék, a sorszám. Fogják szólítani.
Ügyfél: Köszönöm. (Megkönnyebbülten sóhajt, ellép a recepciótól.)
Recepció: Uram! Uram!
(A sorban várakozók felszisszennek.)
Ügyfél (távolabbról): Igen?
Recepció: Azt tudja, hogy holnap 11:30-kor várja az urológus?
Ügyfél (felismerve a helyzet komikumát): Megismételné, kérem?
Recepció: ÖNT HOLNAP 11:30-KOR VÁRJA AZ UROLÓGUS!!!
Ügyfél: Köszönöm a figyelmességét…

 

 

6 komment


2010.11.21. 21:36 4Medve

Miért?

Kicsit tetszhalottá vált mostanság ez a blog, ami egyfelől nem baj – ne írjunk csak az írás kedvéért, akinek nincs mondanivalója, hallgasson inkább – másfelől viszont néha felmerülnek bennem kérdések, és azt gondoltam, ide vetem őket, még ha nem is kapcsolódnak a városi mindennapok  ügyeihez-bajaihoz.

Rögtön itt az első kérdésem: miért miért? Azaz mi az oka annak, hogy nem azt kérdezzük, hogy mi okból, vagy mi célból, esetleg milyen szándékkal? Nem a magyar nyelv sajátossága ez a messze nem egyértelmű kérdő szócska:  amennyire én tudom, “pourquoi”, “why”, “warum”, “kvi” és társaik mind ugyanily kevéssé egyértelműek – vagy másképpen szólva, tökéletesen megfeleltethetők a magyar “miért” szónak. Ezen felül, bár lehetne (“wofür”), mégsem használjuk az egyértelműbb formákat.

Na jó, ezek a latin és germán nyelvek. Mi a helyzet a szlávokkal? A lengyelnél a “dlaczego” majdnem megfelel a “miért”-nek, de lengyel kollégám állítása szerint ha azt akarják kérdezni, hogy “mi célból”, akkor inkább hosszabban és konkrétabban megkérdezik. Szerinte az orosszal is így van, erre nem esküdnék meg, mert régen volt az, amikor én még orosz medvékkel folyékonyan diskuráltam az ő petrográdi dialektusukban J. Mindenesetre a fordítóprogram szerint valóban, több szavuk is van a “miért”-re (зачем, почему, és чего): a “почему” felel meg a legjobban a “mi célból” kérdésnek, de a “mi okból” helyett sokszor inkább mást mondanak (pl. “miért hívtál” = “что ты звонил?’, azaz mit hívtál?).

Tehát ha valakinek van fogalma róla, akkor arra lennék kíváncsi, miért (milyen okból) pont a szláv nyelvek használnak sokkal egyértelműbb megfogalmazásokat, mint a finnugor, latin vagy germán nyelvek. A ragozás sajátosságaira vagy bonyolultsági fokára nem foghatom, hisz az angol nyelv mai formájában gyakorlatilag nyelvtanmentes, az északi germán nyelvek (kivétel az izlandi és a Färöer-szigeteki) elég egyszerű nyelvtannal bírnak, míg a német nyelvtantól minden nem germán anyanyelvűre rájön a sikítófrász, ennél csak a magyar rosszabb. Valaki, aki keleti nyelveket beszél esetleg?

Szóval: miért?

1 komment


2010.07.12. 11:32 nat

Isten házában

 

Budapesti kultúrtörténeti városnéző sétáim egyikén, egy tikkasztó nyári délutánon a Bazilika kilátótornyába készültem. Ha már Bazilika, akkor gondoltam, teszek egy próbát, hátha megnézhetem magát a templomot is, noha nyáriasan voltam öltözve, azaz a 37 fokos hőségben nem viseltem vállat elfedő pulóvert, kiskabátot.
 
Túlzott várakozásaim nem voltak, és valóban, alig léptem be a kellemesen hűvös térbe, máris ketten startoltak rám két különböző irányból, élénk gesztikulációval jelezve (mert nem feltételezték, hogy magyar vagyok, más nyelven pedig nem tudnak), hogy fedetlen a vállcsúcsom. Amikor kiderül, hogy honfitársuk vagyok, a biztonság kedvéért kapok egy rövid, de vehemens kioktatást, „nem értem, az emberek nem gondolkodnak el azon, hogy hogyan öltözzenek fel, ha templomba mennek, meg ne sértsem, kisasszony, igazán nagyon csinosan néz ki, de így akkor öltözünk, ha fürdőbe készülünk”. Hiába érvelek azzal, hogy pontosan úgy vagyok öltözve, ahogy körülöttünk minden második ember, lévén rendkívül meleg van, „nézze csak meg azt a csoportot, na, nézze csak, azokat most dobtam ki”.
 
Elkerülendő a további komoly kártéteményt, amelyet mezítelen felkarom látványa okoz a katolikus egyház egésze számára, a felszólítás szerint elkotródom. Valamely logika nyomán a kilátótoronyra nem vonatkoznak azok a szigorú morális előírások, amelyekhez az egyház minden körülmények között tartja magát, így ott kedvemre jövök-megyek a magam erkölcstelen módján.
 
Csak azt nem értem, hogy mi van akkor azokkal a fedetlen vállú és hátú, esetenként dekoltázzsal feltűnést keltő menyasszonyokkal, akik e templom falai között élik át életük legszebbnek mondott napját.
 
Ja, ők fizetnek.
 
 

Szólj hozzá!


2010.07.04. 20:03 piknik

Virágoskert

Ha Ön belvárosi foghíjtelek tulajdonos Pesten, szórja fel ingatlanját kaviccsal, esetleg betonozza le vagy hagyja gidres-gödrösre. Termeljen profitot formatervezett vasszerkezetek befogadásával vagy növesszen a telkén tarackot. A bejárathoz állítson konténereket és aggassa tele azokat dróttal, ráccsal vagy lapáttal. Azután hagyja az egészet, hogy csak úgy legyen, és befogadja a városi tudat. A továbbiakban Önnek nem kell törődnie semmi mással, csak a lefedetlen szegletekben beojtott virággal. Ha azokat gondosan ápolja, naponta öntözi, ízléses fakerítéssel védi a szükségüket végző két-/négylábú városlakóktól, akkor már igen sokat tett a vasárnapi korzózó lelki nyugalmáért, aki ugyan szívesebben pihenne a foghíjtelekre képzelt árnyas arborétumban, de pontosan tudja, hogy a beojtott, ám el nem adott virágból még senki sem élt meg. A pesti korzózó megalomán fantáziáját inkább a tűzfalnak röpíti, és örül a valóság apró, színes szegletének.

Rumbach Sebestyén utca

 

1 komment


2010.06.13. 23:02 piknik

lacus Amphiteatrum

Ismét felteszem a kérdést: Mit adtak a rómaiak az óbudaiaknak? Az Amfiteátrumot. Na jó, de adtak bele tavat is? Nem adtak azok tavat nékünk, csak egy üres teknőt. Kétezer évet kellett várnunk egy belső tóra! A hetekig tartó esőzés és az áradó Duna adta Óbudának a térdig érő tavat. Idénytó ugyan, annak viszont nem kicsi.

 

 A küzdőtér jelentős átalakulása miatt a kutya - szétrágott labda viadalok átmenetileg szünetelnek, jelenleg tojó - gácsér viadalok szórakoztatják az úri közönséget. Amennyiben a közeljövőben kiskacsák totyognának az Árpád fejedelem útján a Duna felé, kérem, engedjék át őket.

 

Szitakötő szaporulat is várható.

És láttak, többen láttak felbukkanni egy zöld vagy kék vagy fekete, de mindenképpen szőrös vagy csupasz vagy pikkelyes lényt, aminek uszonya vagy farka vagy lapátja van, de annyi bizonyos, hogy óriási. A National Geographic következő számában leleplező tudományos cikk számol be a Terribilis Grandus Amphi létezéséről. Fotójuk még nincs róla, úgyhogy elő a Pajtásokkal!

3 komment


2010.06.10. 13:19 nat

Sucks and the City

 

 

Nem tévedés. Valóban elkövettem azt a hibát, hogy hagytam magam rávenni a „Szex és New York” című mozi megtekintésére. De nem ez a legrosszabb, ami tegnap este történt velem, csak ezt még nem sejtettem, amikor mintegy három órányi kínkeserv után előkerültem a vetítőteremből. Az igazi megpróbáltatások ezután következtek.
 
Először is mindjárt a Nyugati téren beleléptem egy szaftos köpetbe. Aki olvasott előzményeket, tudja, hogy mániám a tiszta cipő. Meg hogy miért nem lehet a pesti belvárosban egy közepesen nyitott női cipőben úgy végigsétálni az utcán, hogy három nap múlva ne kelljen különféle lábfertőzési problémákkal jelentkezni a bőrgyógyászaton.
 
Sebtében végzett cipőtisztítás után irány a villamosmegálló, ez valamivel jobban ki van világítva, meg most már amúgy is óvatos vagyok. Miközben körültekintő vizuális burkolatelemzést végzek minden egyes megtenni szándékozott lépés előtt, késve leszek figyelmes arra, hogy orvul szúnyogok százai lepik el mindkét lábszáramat. A kis állatok serényen dolgoznak, és mire a villamos lomhán megérkezik, vörös csípések borítják az utazóközönség kilencven százalékát. Az utazás percei – egészen pontosan tizenkét perc, két megálló, a kilátástalan jövőjű Margit hídon keresztül – élénk vakarászással és csendes szentségeléssel telnek.
 
A soron következő akadályok a vizesárok és a döngölt földmeredély, amely szerek mint a hídfelújítás természetes kísérőjelenségei a villamosmegállótól a buszmegállóig vezető útszakaszon nehezítik az előrehaladást. Magas sarkú cipőben szinte lehetetlen megcsinálni, és ha a lábbeli ráadásul elöl nyitott, a lábujjközök minden igyekezet dacára megtelnek homokkal. Az utolsó métereken botlom el, igen, igen, van még mit gyakorolni, jövök legközelebb is; idő lesz rá bőven. (Láttam én már olyan várost, ahol, ha előre sejthető, hogy egy-két hónapnál huzamosabb ideig tart a renováció, előre kitervelik, hogy pallókkal és ideiglenes járdákkal segítik majd a gyalogos közlekedést – de tekintsünk el a más városokkal való céltalan példálózástól.)
 
A buszmegállóban, ahol sajgó bokámat rázogatom, nem szerzek további sérülést, azonban a 86-os buszon később rámzuhan egy óvatlan utas, aki nem számolt azzal, hogy az éj setétjében 90 km/h sebességgel fogjuk bevenni a jobbkanyart, hogy azután tövig nyomott fékkel érkezzünk a Zsigmond téri megállóba.
 
A padlófék kavarta intenzív por- és homokviharban hazafelé battyogok. Szép, de átlagosnak mondható estém volt a Városban.

 

 

 

2 komment


2010.06.01. 09:13 nat

A diagnózis

 

 
 
- Jó napot, uram. Foglaljon helyet. Mi a panasza?
- Az egyik pupillám nagyobb, mint a másik.
- Hm. Valóban nagyobb lenne?
- Nagyobb.
- Hajoljon ide, úgy. Nézzen fel. Nézzen le. Most jól lát?
- Általában jól látok, de amikor az egyik pupillám nagyobb, mint a másik…
- Nézzen jobbra. Jó. Most balra.
- Mit lát?
- Nem nagyobb. Hm… talán egy gondolatnyival.
- Nem mindig nagyobb, de gyakran előfordul, különösen erős fényben.
- Ne nézzen erős fénybe, nem tesz jót a szemnek. Felírok magának egy kenőcsöt, használja három hétig. (Ír.)
- Ezt a kenőcsöt közel két hónapja használom.
- Na, hát csak így tovább, csak így tovább.
- De nem javult tőle a szemem. Az egyik pupillám nagyobb, mint a másik.
- Senkinek nem egyforma a két pupillája. Gabika, jöjjön csak ide! Most majd nézze meg az asszisztensemet. Jöjjön, jöjjön! Hajoljon ide. Ez az, nézze csak! Gabikának az egyik pupillája nagyobb, mint a másik. Gabika, van valami panasza a szemével?
- Hát az egyik pupillám nagyobb, mint a másik.
- Jó, jó, de zavarja a látásban?
- Háááát… tulajdonképpen nem.
- Na látja! Nem kell ezzel foglalkozni. Használja a kenőcsöt!
- De kérem, nekem az egyik pupillám…
- Nyolcezer forint lesz, Gabikánál tetszik fizetni. Viszontlátásra!
 
 

1 komment


2010.05.20. 11:40 nat

Emberek cipőben

 

 
 
Feltűnő, modellalkatú fiatal nő a Deák téri mozgólépcsőn. Legutóbbi divat szerint kiválasztott feszülő farmernadrág és csípővonalig érő, a hátat szabadon hagyó laza felsőrész. Tökéletesen divatos, laza hullámokba rendezett hosszú frizura, minimum 40 perc alatt elkészíthető, hibátlan smink. Nagyméretű, kézben hordható táska a legfrissebb trend szerint. Látványos műkörmök. Öntudatos, enyhén lenéző pillantás.
 
Plázakirakatból való, abszolút menő, extra magas sarkú cipő. Piszkos.
 
 
 
Fiatal, ambiciózus megjelenésű férfi a Kossuth téren. Hosszanti csíkozású, eltalált szabású, drága öltöny. Feltűnően jó minőségű, szépen vasalt ing. Finom fényű, erőteljes színű, anyagában mintás nyakkendő, nagy műgonddal megkötve. Biztos kézzel kiválasztott szemüvegkeret. Hibátlan bőr aktatáska. A nélkülözhetetlen ember magabiztos pillantása.
 
Nívós bőrcipő, feltehetően olasz modell. Piszkos.
 
 
 
Középkorú, dauerolt hajú asszony a 2A villamoson. Néhány évvel korábbi divatot idéző, részben poliészter alapanyagú női kosztüm. Anyagában kissé elsárgult fehér blúz. Arany karika a fülben. Jellegtelen műbőr retikül, többször használatos (és láthatóan többször használt) papír reklámtasak, benne parizeres szendvics és csillogó-színes papírborítós regény. Enyhén réveteg, de feltétlenül stabil kispolgári értékrendről árulkodó pillantás.
 
Leértékelésből származó, fazontalan műbőr cipő félmagas sarokkal, az orrán csiricsáré csattal. Piszkos.
 
 
 
Idős, ősz hajú úr az Arany János utcában. Szerény, de kifogástalan minőségű nadrág és zakó. Klasszikus szabású, nem hivalkodó ballon, enyhén színét vesztett, aprómintás selyem férfisál; régi darabok. Finom bőről készült, ódivatú férfikesztyű. A sokat megélt, de a világ dolgainak folyását már egyre kevésbé értő ember mély pillantása.
 
Letűnt kort idéző, kifogástalan állapotban megőrzött bőrcipő. Csillog.
 
 
 
 
 

3 komment


2010.05.15. 23:42 piknik

Éjszaka bál van

Ő is nappal alszik, ő is mások vérét szívja, csak ő nem az ajtón át jut be a Parlamentbe.

Felhívás a Parlament egyik WC-jében

Éjjel aztán, amikor égbe nyúlik a gótika és földre nehezül a barokk, Drakula az ablakon besuhanó éjjeli pillangókkal bálozik az eklektikus zugokban.

Kilátás a nyitva hagyott ablakból

 

1 komment


2010.05.01. 02:59 4Medve

"nem tudhat még újmagyarul ez az atom-ókor"

Valaki legyen kedves, és világosítson fel. Miért jobb az "addikt", mint a függő? Miért jobb az "edukáció", mint az oktatás? Miért jobb a "kipintács", mint a "még beszéljünk"? No és a "szontyoli vagyok", mint az elszontyolodtam? És mi a jó francért nem lehet magyarul beszélni???? A fenti példák 1 kivétellel cikkekből, politikusok, sőt ún. "kommunikációs szakemberek" nyilatkozataiból valók.

Az írek a XIX. század folyamán eljutottak egy pontra - azt hiszem, a magyarok sem álltak ettől messze a Kazinczy-féle nyelvújítás előtt - hogy gyakorlatilag egy generáció alatt feladták a saját nyelvük használatát, helyette az egyszerűbb (hogy ne mondjam, primitívvé egyszerűsödött), ámde a világban, azaz a célországokban széles körben használt angolt kezdték el beszélni. Rosszul. Most, sok generációval később sem tudnak angolul, amit itt beszélnek, azt a nyelvészek Anglo-Irish vagy Hiberno-English néven ismerik. Mellette kétségbeesetten és kötelezően oktatják az ír nyelvet az iskolában, minden felirat erőltetetten két nyelvű - de írül nem beszél senki. Egyébként mostanra többen tudnak, és főleg többen beszélnek az országban lengyelül, mint írül, de ez egy másik történet.

Ezt akarja a magyar is? Elfelejteni a maga bonyolult nyelvét, és jól-rosszul, de inkább rosszul gagyogni valami másik nyelven, ami sem a gondolkodásmódjához, sem a szokásaihoz, sem a kultúrájához nem illik? Már persze ha cél, hogy ez utóbbiból megtartsunk bármit is.

Én próbálkozom. Ha odafigyelek, és rászánom az energiát, szebben és helyesebben tudok magyarul, németül vagy angolul beszélni, mint az őslakók 95%-a. Senki nem mondhatja rám, hogy elfelejtettem volna az anyanyelvemet. De akkor miért nem értem, ha magyarországi magyarok beszélnek? Valaki mondja meg...

7 komment


2010.04.13. 22:42 piknik

Gyalog galopp

Mert mit adtak a rómaiak az óbudaiaknak? Aquincumot. Jó, jó, de Aquincumon kívül mit adtak nekünk a rómaiak. Az Amfiteátrumot. Na jó, de Aquincumon és az Amfiteátrumon kívül mit adtak nekünk a rómaiak? Kövezett utakat. Hát, ez az, miféle vacak utakat? Kétezer év alatt simán tönkrementek, kimászott alóluk a föld, elgörgette a köveket a víz. Nem volt azokban anyag, ki lett az spórolva, nem adtak azok a rómaiak örök utakat nekünk, óbudaiaknak. Kétezer éve várjuk az utat. A várakozási idővel már az ékezeteink is megnyúltak, útat akarunk. Óriás újságokból kivágott betűkkel úton, útfélen küldjük üzeneteinket: nézzenek bár csörgősipkás bolondoknak minket, de akkor is utat akarunk. És járdát, hogy a vidám gyalog galoppozás helye is meglegyen. Mert mit adtak nekünk a rómaiak? Járdát nem. Brian életére mondom, kétezer éve nem adnak nekünk járdát a rómaiak.

 Budapest III. kerület, Remetehegyi út

 

 

2 komment


2010.04.08. 14:07 nat

Könnyelműség

 

Braunherz-Klenovits Regina, aki már rég nem hitt az emberiségben és általában a világ józan belátáson alapuló működésében, egy napon ismét arra ébredt, hogy magasföldszinti lakásának ablakán kipillantva egy kiadós halom szanaszét szórt vegyesszemét látványa fogadja. Braunherz-Klenovits Reginát azonban nem olyan fából faragták, hogy e felfedezés különös megrázkódtatást jelentett volna számára; a különféle kormányhivataloknál lehúzott évek (mondják, egyes hivatalok esetében egy esztendő valójában háromnak számít) állandó edzésben tartották jobb sorsra érdemes idegrendszerét.
 
Először a konyhába ment és rezignáltan feketét készített; félig leeresztett pillákkal kavargatta a forró főzetet. Majd lassú, álmos mozdulatokkal magára húzkodta ruháit – pulóvert is és sárkabátot, mert a hat hónapja tartó esős évszak csak nem akarta átadni helyét a száraznak – és elindult, hogy megkezdje más emberek átlagosnál gyorsabb meggazdagodását célzó napi tevékenységét az aktuális kormányhivatalban.
 
Braunherz-Klenovits Regina rögvest magához tért, amint átlépte a hivatal küszöbét. Odabent máris ide-oda cikáztak az értelmetlenül kiosztott feladatok, a korai óra dacára nagyban folytak a tét nélküli és sehová nem vezető ordibálások, azaz javában zajlott a napi rendes ügymenet. Braunherz-Klenovits Regina szeme kipattant; néhány másodperc elég volt, hogy felvegye a ritmust. Felvillanyozva ült le íróasztalához, és tettrekészen, jókedvűen látott munkához.
 
Már jó két órája derűsen dolgozott, amikor a napi sajtóban felfedezett egy cikket: a köztisztaság fenntartásáról szóló írás eszébe juttatta a vegyesszemetet az ablak alól. Voltaképpen már régóta bántotta ez a dolog. A narancssárga szemétgyűjtő láda évek óta állt ablaka alatt megingathatatlanul rögzített fém lábain, környékét rendre elborította a szemét, és ez láthatóan senkit nem zavart. Braunherz-Klenovits Regina megkereste hát a vélt (és vétkes) szolgáltató ügyfélszolgálati telefonszámát, és különösebb várakozás nélkül feltárcsázta. Unott, nyomokban udvarias, de készségesnek távolról sem mondható női hang közölte a vonal másik végén, hogy a bejelentett köztéri szemétgyűjtő ládát, amint lehetséges, munkatársai ellenőrizni fogják.
 
Braunherz-Klenovits Regina természetesen jól tudta, hogy nem fogják, sőt, azok után, hogy bejelentette, lehetőség szerint a kerülettől is távol tartják magukat egy darabig, elvégre ki a fene akar szemétben turkálni. Munkaidejének további részét azonban teljes hosszában kitöltötték az értelmetlenül kiosztott feladatok, így estére az egész dologról megfeledkezett. Idegrendszerében még őrizte a kormányhivatal aznapi hektikus tempóját, de lélekben már a kiadós esti semmittevésre készült, amint otthonához közeledett a késő délutáni órákban.
 
És akkor teljesen váratlanul, amint a kutyaszaros utcasarkon befordult, Braunherz-Klenovits Reginával egy szempillantás alatt megfordult a világ.
 
Nemhogy a vegyesszemét tűnt el magasföldszinti lakásának ablaka alól, de eltűnt kompletten a szemétgyűjtő láda. Nem nyomtalanul azonban. Felbukkant egy sarokkal odébb – tisztán, netten, szemétmentesen. Hetykén állt ott, mintha onnan figyelné kihívón Braunherz-Klenovits Regina reakcióját. Nem hiába. A máskor pókerarcú Braunherz-Klenovits Regina nehezen lett úrrá megdöbbenésén.
 
Csak később, miközben kiadós esti semmittevését végezte, hasított szívébe a fájó felismerés: a szemétgyűjtő láda az ablaka alatt, amit már úgy megszokott, nincs többé. Másnak az ablaka alatt áll.

4 komment


2010.04.07. 21:21 piknik

Fekete lyuk

Épp az imént rakta le, most pedig nem találja? Tegnap még megvolt, ma viszont már nyoma sincs? Ha már gyógyszert szed a feledékenységére, azonnal hagyjon fel vele! Tárgyai eltűnéséért egy megdöbbentő természeti jelenség a felelős. Elkallódott kulcsok tömegét, bal lábra való zoknik ezreit, befizetett adóforintok milliárdjait szippantotta már magába a félelmetes óbudai fekete lyuk. Az alábbi fotón éppen egy fa tűnik el benne, de egy komplett nyerges kamiont is elnyelt már.

1 komment


2010.04.04. 23:03 piknik

Tavasz

Amikor már minden utcában pucolódik egy ablak, amikor a pók a spájzból a szabadba költözik, amikor újra bukósisakokon maszatolódik a muslica, és amikor a váci Duna-partra költöznek a vízipipák...

akkor végre biztosra vehetjük, hogy itt a tavasz.

3 komment


2010.03.27. 23:10 piknik

Óbud(dh)a

Özvegy Kiss Nándorné (született Széppataky Adelaida) óbudai lakos hetedik emeleti otthonának konyhájában konzerves dobozba fügemagot ültetett. A dobozt ablakba tette, a földet három naponta öntözte, a sarjadó növénykét szép szavakkal biztatta.

Ugyanezen a lakótelepen Papp Tiborné (született Vinyovszki Jolán) megszülte első gyermekét. Tibikének keresztelte, a szabadegyetemet végzett szembe szomszéd azonban teljes meggyőződéssel állította, hogy Tibikében valójában Gótama Sziddhártha, közismertebb nevén Buddha öltött testet.

Egy tavaszi reggelen özv. Kiss Nándorné Adelaida néni fügéje a hetediken kisarjadt a konzerves doboz földjéből. Ugyanezen a reggelen a rózsaszín bugyiba öltözetett ifj. Papp Tibike eltűnt negyedik emeleti járókájából és vele együtt nyoma veszett apró műanyag elefántjának is. Papp Tiborné Jolika fájdalmas sikolyára kezdetben csak a néhány száz közvetlen szomszéd szaladt össze, pár percen belül azonban már az Óbudai lakótelep több ezer fős közössége Tibike eltűnésén (valamint a rózsaszín bugyi tényén) szörnyülködött. Egyedül a szembe szomszéd mosolygott szelíden. A közös képviselő mentőt hívott a szembe szomszédhoz, de Papp Tiborné Jolika minden kapaszkodót megragadott, hogy Tibikét előkerítse. Mit tud? - hörögte, körmeit a szembe szomszéd karjaiba vájva. Fügefát kell keresnünk! - jelentette ki a szomszéd. A közös képviselő megsürgette a mentőket, Jolika pedig mélyebbre vájta körmeit. Nekem van egy - vetette közbe a tömegben sodródó Kiss Nándorné Adelaida néni, majd a lehetőséget megragadva megkérdezte - Nincs esetleg valakinek fügelekvár-receptje? A szembe szomszédnak volt, ígérte is Adelaida néninek, de tudta, hogy most az anya nyugalma az első. Ne aggódjon asszonyom, Tibike - ahogyan annak idején Gótama Sziddhártha - a fügefa alatt törekszik a megvilágosodásra! Karjaiból Jolika körmei mentén vér serkent (sebeit a kiérkező mentők az események lezajlása után fertőtlenítették). A tömeg Adelaida néni fügefája felé sodródott, de nem találták meg a konzerves doboz alatt Tibikét. Sem a műanyag elefántját. Sem a rózsaszín bugyiját. Az anya felzokogott, a szembe szomszéd azonban továbbra is békésen mosolygott. Menjünk egy emelettel lejjebb! - javasolta. Így járták végig az Adelaida néni fügefája alatti hat emelet összes egyen konyháját, de egyikben sem akadtak Tibike nyomára. Már csak egy lehetőség maradt: a földszinti üzlethelyiség. Ott volt. Tibike volt ott a rózsaszín bugyijában, a műanyag elefántjával.

üzlethelyiség az Óbudai lakótelepen

Elmélkedett. Mikor megtalálták, az üzlethelyiségből már szinte minden felesleges hívság eltűnt.

Tibikének már csak egy agancsos vörös alakot kellett volna a keletkezés és pusztulás örök körforgásába illesztenie, hogy elérje a nirvánát.

 

Tényleg rózsaszín bugyi van rajta! - álmélkodtak az emberek, és lassan szétoszlott a tömeg.

2 komment


2010.03.21. 23:43 piknik

Játékgyár II.

Eurázsiai bauxitlelőhelyeket kellett volna keresni a földrajzi atlaszban, de az ötödik órában Tzuczwlatseket lefoglalta az unalom. És mivel már öt órája foglalta le ugyanaz az unalom, üdítően hatott Kajlinger odasúgott kínja, miszerint: Szerinted a föcitöri kienged a rötyire? Tzuczwlatsek rögtön tudta, hogy ez a nap sem megy pocsékba. Én nem mennék oda a helyedben, ne tudd meg, mi van ott! - válaszolta hunyorogva. Kajlinger persze részleteket igényelt volna a témával kapcsolatban, de Tzuczwlatsek csak tovább hunyorgott. Az ablak melletti padsorban az óra végére kollektív mítosszá nőtte ki magát a WC-ben rejtőző ne tudd meg mi, izgalmukban többen bepisiltek. Tzuczwlatsek is. Az érintett padsor a következő 3 hétben kizárólag az iskola mellé pisilt, a védőnő a szakirodalmat lapozta, az eurázsiai bauxitlelőhelyek pedig örökre feltáratlanok maradtak.

A projektmanager legifjabb sarjának (úgynevezett Maszatpofi) szobatisztasági teljesítménygörbéjéről szóló elemzés részleteire kellett volna koncentrálni a közösségépítő céguzsonnán, de Tzuczwlatseket már a tízedik percben lefoglalta az unalom. Szabad asszociációk hálójában bolyongva egy eurázsiai bauxitlelőhely mély bugyrába zuhant. Ahogy ott matatott, egy ne tudd meg mi akadt a kezébe. Ezt a bugyorból felszínre cibálta, és másnap már egy egész játékgyár nézett szembe a futószalagon manifesztálódó kollektív mítosszal. Az első darabot Maszatpofi kapta. Szülinapi ajándék volt, világoskék díszdobozban érkezett, ismeretlen feladótól. Maszatpofi szobatisztasági teljesítménygörbéje azonnal reagált a doboz kibontására.

 

5 komment


2010.03.08. 22:16 piknik

Kopaszok

Melléjük akartunk parkolni. Nyomták a dudát. Ok nélkül. Egy helyben álltak, és nyomták a dudát. Sötétített üvegű terepjáróban ültek. Leengedték az ablakot, és minket néztek. Hárman voltak. Két kopasz és egy hajas. A kopaszok komoly arccal ránk meredtek. A hajas vigyorgott. Átlagéletkoruk nagyjából 15 év. A hajas nélkül 3 év. A kopaszok még mindig ránk bámultak. Kezeslábasuk nem zizzent. A hajas ölében ülve a dudára dőltek. Ablakuk sötétített, autójuk terepjáró. És kopaszok. És nyomták a dudát.

2 komment


2010.03.06. 01:34 4Medve

National Car Testing System

Így, csupa nagy bötűvel. A közúti járművek 2000-ben (!) bevezetett, kötelező, időszakos műszaki vizsgája (kivéve, ha a kocsi elég öreg :-), vagy ideje java részét nem a főszigeten tölti). Ez először az új kocsi regisztrálásától számított 4. évben kell, utána minden 2 évben. Ha a gépjármű import (mint a miénk), akkor a regisztráció után elvileg azonnal: 48 óra alatt készül el a törzskönyv, onnantól lehet időpontot kérni online.

Na itt akadtam én el: először be sem engedett a rendszer. 24 órával később beengedett, de időpontot azt sehol nem találtam a következő 3 hónapon belül. Nem csüggedtem, van időpontkérő telefonszám, hát felhívtam. Néhány órával később még mindig nem sikerült élő embert teleponvégre kapnom, a számítógép pedig nem értette a problémámat. Még mindig nem csüggedtem, hisz van e-mail cím is megadva, ott is lehet időpontot kérni. Kértem. Ezt a választ kaptam:

"Dear Peter,

 

We are fully booked at the moment. I have put your file on the callback list for Blarney and we will you an appointment in the post.

 

Best Regards,

Lorraine


p.s Please be aware that you can now book online at www.ncts.ie"

Azon kívül, hogy a kávé keresztben megakadt a torkomon, hirtelenjében csak annyit tudtam reagálni, hogy Blarney a megye északi részében van, én pedig délkeleten lakom, félúton két másik vizsgaállomás (Little Island és Youghal) között, tehát ez nem annyira lesz jó. Aztán itt egyelőre el is akadt az ügy.

Tehát: műszaki vizsga nélkül a kocsi nem közlekedhet. Vizsgaidőpont pedig NINCS, és kész. Bocs, tele vagyunk. Tehát mint a jogszabály betartásában akadályoztatott polgár ezt a levelet szépen kinyomtattam, a kesztyűtartóban tárolom, és ha a rendőr megkérdezi, miért nincs vizsga az autón akkor azt felelem, hogy ezért. Meg hogy a brit vizsgája szeptemberig érvényes (amit elvileg az ír rendőr nem ismer el, de gyakorlatilag talán mégis, ha már ír vizsgára vinni lehetetlen).

Végkövetkeztetés: a rendszer nem működik, de ezt tudják, és kit érdekel? Meg tudjuk magyarázni...

1 komment


2010.02.17. 23:06 piknik

Leleményveszély

Az általános iskola 8 éve alatt kaptak a szülők karácsonyra éleit tekintve igen recés, hőre lágyuló műanyagból hajlított cipőkanalat, préselt faforgácsból lombfűrésszel kimetszett hörcsögkörvonalat, csirizes szélű bűvészlapkákat, keresztöltést imitáló díszítéssel ellátott textil könyvbugyrot, technokollal ragasztott dombor könyvjelzőt, szemkörnyékre szögheggyel bökő periszkópot, berogyó oldalú papírdobozt, valamint gally-tutajt lepedővitorlával. Mindezek a technikakönyv útmutatásai alapján készültek, tanári felügyelet alatt. A felsorolt tárgyak közül némelyik használható volt, de legalábbis ártott.

Takarít a tavasz, imitt-amott már vizet áraszt. A hócsúszásveszély-jelző dizájn szezonja ez. A vészjelző készítésének útmutatásait ugyan nem tartalmazta a technikakönyv (így a szülők sem könnyezhettek meg ilyesmit fa alatt), de a milljom órában véghezvitt hajlítás, fúrás, vésés, fűrészél-nyikorgatás kreativitás-fejlesző hatásának köszönhetően felnőtt korunkra sem jövünk zavarba a kihívásoktól, így tele van a város leleményesebbnél leleményesebb modellekkel. A fenti munka a minimáldizájn megtestesítője Óbuda szívében. Mert mit követel az élet? Lécet, szeget, kalapácsot, kartonpapírt és filctollat. Előkelőbb kerületekben azonban teljes járdaszakaszokat elkerítő ipari műanyag szalag védi a gyalogost a járdahasználattól. Máshol megengedik a járdahasználatot, de csak saját felelősségre (beleegyező nyilatkozatot nem kell aláírni). Viccesebb városrészekben hókupacok tetejére helyezett A5-ös méretű táblácskán, 12-es betűmérettel vezetett 8-10 sorban értesülhetünk a hóomlás veszélyeiről. Brutálisabb utcákban járdaközépen szétplaccsanva kinyiffant jégtáblák látványa jelzi a vészt. Annak eldöntése, hogy azok spontán omlás következtében, avagy formabontó kreativitás-megnyilvánulás keretében placcsantak-e ottan szét, maradjon az élménybefogadó feladata.

5 komment


2010.02.01. 23:10 piknik

Fagyos büfé

Puncstortát a pénztárnál, almás rétest a pultnál, pálmalevelet a pénztárnál, pitét a pultnál, nőiszeszélyt a pénztárnál, üdítőt a pu...pé...pu...aaaaaaaa...pénztárnál...diós kiflit a...mittudoménhol, azt inkább nem is merek venni, hanem inkább egy forró csokit, mert azt biztosan a pénztárnál...a vizeset a pénztárnál, a tejeset viszont a pultnál...akkor a tejes kávét is a pultnál?...nem?...azt mért a pénztárnál? Mindegy, nem érdekes, egyet kell megjegyezni: HA A GOFRIS PULTON VENTILÁTOR ÁLL, AKKOR KIZÁRÓLAG - ÚJRA MONDOM - KIZÁRÓLAG AZ UTCA FELŐL VAN KISZOLGÁLÁS!!! Ha ezt nem jegyezzük meg, és a kiállított ventilátor ellenére is a pultnál próbálunk gofrihoz jutni, a következő választ kaphatjuk a keménytarkójú szakembertől: Mit gondol, tán a meleg miatt van itt a ventilátor? Hát nem egyértelmű? Azt hiszik, hogy a hátam mögül is van kiszolgálás? Hányan jönnek még ezzel? Ma az ötvenegyedik hülye vevő! Hát nem csoda, hogy itt tart ez az ország, ha ennyi kretén van! Na tessék, egy újabb! Hányan jönnek még?

Na, ezért mondom, figyelmezzünk arra a ventilátorra! Ha ezt elmulasztjuk, és a téli mínuszokban nem az utcára nyíló hajóablakon át, hanem a fűtött kiszolgálóegység pultján pihenő ventilátor mögül tennénk fel a kérdést a Jégbüfében található (saját honlapja szerint) "több mint 20 éve óriási sikerrel üzemelő, hagyományt őrző Goffry sarok" szívének és lelkének, hogy Tessék mondani, vaníliás van?, akkor egy szempillantás alatt az ötvenkettedik hülye vevővé, úgynevezett kreténné válhatunk, és rögtön nem lesz csoda, hogy itt tart ez az ország. De ha mindenki megtanulja, hogy a ventilátor pultra való kihelyezése minden valamire való helyen azt jelenti, hogy A melegben való kiszolgálás nyárig szünetel, tessék szíves lenni a hidegben sorban állni!, akkor bízvást nem fog itt tartani ez az ország. Na, csak mondom, ventilátort figyelni!

6 komment


2010.01.17. 18:17 piknik

A hetedik napon

Bár Budapest nyomokban tartalmazhat tömegközlekedési eszközöket, a buszt immár hatodik napja hiába szuggeráljuk.

A hetedik napra pihenést tervezünk egy csuklós busz dupla ülésén ringva, halkan zizegő Metropol-paplan alatt. Jobb helyeken 9400 Ft-ért a zavartalan pihenés lehetősége mellé svédasztalos reggeli is jár, de mi nem vagyunk telhetetlenek. Csak jeleznénk: 6 nap alatt egy egész világ kollektív szerződését gatyába rázta valaki.

1 komment


2010.01.03. 19:55 piknik

Óévi fogadalom

Nehéz éven vagyunk túl, de a hivatal most is segített, hiszen Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata -előzetes fenyegetése ellenére- útépítéssel nem zavarta a lakosság közlekedését. A türelmünk természetes.

Budapest, III. kerület Remetehegyi út, 2010. január 3.

 

2 komment


2010.01.02. 00:19 piknik

A zsemleszínű Szilvesztere

Jön, jön!...Ez valaki más...De az ott...Jön?...Nem jön? Gyere már! Ne te gyere, te menjél tovább! Jól van, akkor ácsorogjál itten, de ne gyere közelebb! Jól van, de most már aztán még közelebb tényleg ne gyere!...Jön már?...Most egy pillanatra nem figyeltem, erre rögtön az orrom felé nyúlkálsz? Nehogy azt hidd, hogy én közelebb megyek! Nem, ha leguggolsz ide, akkor sem! Ha a fülemet vakarod, akkor sem! Most mit nézegeted a fülemet? Én talán birizgálom a tiedet?...Jön már?...Most meg a nyakörvemet tekergeted?...A másik irányból sem jön? Nem? Jöhetne pedig most már, igazán, mióta várok itt!...Megint durrant! Hallottad? A frász jön rám! Az előbb is ez volt, még szerencse, hogy gyorsan futok! Jól van, a fejem tetejét vakargathatod, amikor ilyen marha nagyokat durran a föld, de hagyjad már a fülem! Talán ő is összetojta magát a durranástól, és elbújt, azért nem jön? Most menjek el megkeresni? És ha megint nagyot durran?...Ott? Az ott...Menjél már arrébb, nem látom, hogy...Ő az?...Ő az! Jön, jön, jöööööööööööööön! Hol voltál? Menjünk már be, megint durran!

Ilyen volt egy fehér bundás lipótvárosi lakos petárda-durrogásokkal teli Szilvesztere. Ő megtalálta a gazdáját, de azért telefonszámos bilétát vagy fültetoválást, valamint petárdamentes BUÉK 2010-re.

6 komment


2009.12.21. 22:23 piknik

Vásárünnep

A Vásárünnep utolsó vásárnapjaira szóló jókívánság a Nyugati téren:

Szólj hozzá!


2009.12.17. 11:04 nat

Általában

 

 

 
„Cc…cc…ccc……..cuuuuuuuuuuppppppppp!” – hallatszott, és a papírdobozból előhalászott eldobható gumikesztyű máris fenn volt a kézen. Az egyiken. Elismerő moraj a pult előtt sorakozó vásárlók körében. Nem volt hát hiábavaló a négy-öt perces várakozás. A csemegepultos bizonyára fejkötőjét igazította, kezeit fertőtlenítette előírásszerűen a kulisszák mögött, mielőtt a vásárlók színe elé lépett. És most még kesztyűt húz!
 
- Mit parancsol?
- Négy pár juhbeles virslit kérek.
 
Semmi hezitálás, már nyúl is a virsliért rutinból, matat a párak között, számolja a négyet – a kesztyűtlen kezével.
 
A másikat – a kesztyűset – látványosan eltartja, magasra emeli, olyanformán, mintha a legfinomabb londoni szarvasbőr modellt próbálná.
 
- Már ne haragudjon, akkor minek a kesztyű?
- Az egyik kezemen kesztyűnek kell lenni, kérem.
- Ezt értem, de akkor miért nem a kesztyűs kezével nyúl az áruért?
- Általában a kesztyűs kezemmel nyúlok az áruért.
- De hát az előbb nem azzal nyúlt.
- Parancsol még valamit?!
 
 
 

 

 

3 komment