Huszonhárom lövetű robot, duplamutáns tyrannosaurus rex, acélfogú plüsskrokodil, illem- és etikett-tanár, fluoreszkáló szemű bögöly. A termelési manager ezen a ponton színezék- és tartósítószer mentes gyümölcslével öblített le egy kék, meg egy rózsaszín bogyót, majd szemhéjait félárbocra löttyesztve hallgatta tovább a kreatív csapat brain stormingját az "agresszor aprójáték"-értekezleten. Atyaég! - ennyit sóhajtott. Atyaég másfél Volton világító villámokkal - kapta fel az ötletet a design manager, és egy fáradhatatlan gyakornok a marketinges osztályról ezt is felírta a flipchartra. A termelési managernél sárga bogyó is volt.

Tzuczwlatsek az irodai fikusz alatt egy ergonomikus székről csúszott egyre lejjebb. A szemben ülő belső humánerőforrás manager arca mögé fókuszált úgy, hogy a fent nevezett kollega feje Tzuczwlatsek látómezejében megkettőződjön. Az egyszerű nézés kevés, a bandzsítás már sok. Finom koordinációt igénylő gyakorlat ez, mely remekül edzi a szemlencsét mozgató izmokat. Mióta a neonfényes nebuló években Tzuczwlatsek hiába próbálta megtippelni a szemvizsgáló táblán közölt információkat, szemüveget hord. Kajlinger egy napon közölte, hogy a Búvár Zsebkönyvek szerint szemüveg ellen bandzsítani kell. Onnantól kezdve napi kétszer fél órát bandzsítottak. Mondta is a Kajlinger faterja, hogy bár a tanulásban lennének ennyire szorgalmasak, de ők nem értek rá efféle kívánságokkal foglalkozni, mert az egészség mindennél fontosabb. De mikor azt a marha nagy gyereket a 6. c-ből egyszer pont arra ette a fene unalmában, ahol Tzuczwlatsekék optikai edzést tartottak, rögtön elvigyorodott, és mutáló hangjával 4 oktávot rabul ejtve a délutánba kukorékolta, hogy BANDZSÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁK, Tzuczwlatsek és Kajlinger bosszút esküdött. VINNYETTA! - ordították, de a marha nagy gyerek megint csak felröhögött, hogy AZ VENDETTA, TI HÜLYÉK, és már rohant is, hogy iskola és telep szerte senki se maradjon ki a hírekből (jelenleg egy bulvárlap főszerkesztője - szerk).

Tzuczwlatsek és Kajlinger fegyverkezni kezdett. Mid van? Rágópapír-gyűjteményem. Valami veszélyesebb? Pucérnőcis kártyám. Mutaaaaa! Eddig jutottak első nekirugaszkodásukban, de aztán kimentek a konyhába vajaskenyérért, és meglátták a sodrófát. Ezzel már meg lehet nyerni egy háborút - gondolták, és birtokba vették a szerszámot. Tzuczwlatsek lenyúlta a bátyja piros bukósisakját, Kajlinger pedig felkötött egy úttörőnyakkendőt, mert az színben harmonizált a bukósisakkal. Frissen keletkezett csapatszellemüket a játszótérre telepítették, és a beton pingpong-asztalon állva várták a marha nagy gyerek érkezését. Nem tudhatták, hogy az eközben csoki-vanília-duplacitrom-habot nyal az eszpresszóban. Huszonöt perc múlva felvetették, hogy ez unalmas, további 12 perc múlva pedig eleredt az eső. Tzuczwlatsek és Kajlinger megállapította, hogy a marha nagy gyerek - minden jel szerint - megfutamodott, újra rend van, így most már nyugodtan haza is mehetnek.

Ez jó lesz, csak menjünk már ebédelni! - közölte a termelési manager, és kihúzta Tzuczwlatsek ceruzája alól a papírt, amelyre Tzuczwlatsek emlékeibe merülve önkéntelenül firkált. Az "agresszor aprójáték"-értekezlet bezárult, másnap pedig már megannyi sodrófás Tzuczwlatsek és Kajlinger sorjázott a futószalagon, és került a fa alá Szenteste.

Persze előfordulhat, hogy a fenti történet csupán a képzelet szüleménye, csak mikor egy doboz aljáról előkerültek ezek a fazonok, próbáltam megtalálni a legegyszerűbb magyrázatot, hogy miért pont baseball-ütős, bukósisakos csibe, és miért pont úttörőnyakkendős, botos kutya? Hogy megy ez a játékgyárban? Tudja valaki?