urbánpiknik

Ahogyan mi rontunk és javítunk, aztán megint rontunk és megint javítunk...többnyire Budapesten.

Friss topikok

  • arszak: Hello! Hát nem tudom, hogy ki hogy van vele, de az Erste jól csinálja a dolgát…engem megvett a diá... (2013.09.11. 12:28) Személyes adatok védelme
  • nat: mijé? há' mit mijé?! mer' a szlávoknak nehéz az élet, azé'. (2010.12.03. 13:04) Miért?
  • nat: Bár mindenkiben szunnyadna a rendezettségre való igény! Nem úgy nézne ki ez a szegény megtépázott ... (2010.07.06. 11:39) Virágoskert
  • 4Medve: Én meg csak pislogok döbbenten, látszik, hogy rég (nem) jártam arrafelé. Pl. fogalmam sem volt ról... (2010.06.17. 02:06) lacus Amphiteatrum
  • 4Medve: Ezekkel a nyavalyás utasokkal mindig csak a baj van. Há' nehogy má' ne számítson rá! Persze, majd ... (2010.06.12. 01:16) Sucks and the City

2009.03.16. 12:24 nat

A dorogi hotdogdobáló

 

Történt egy alkalommal, hogy a dorogi tónál fürdőztünk, ami hagyományosan abból áll, hogy aktív kikapcsolódás címszó alatt különféle kártékony ételeket veszünk magunkhoz.
 
A tónál mindössze egyetlen büfé volt nyitva, sebaj, magyar embernek lételeme a kulturált várakozás, beálltunk hát a sorba, amelyet hozzávetőleg nyolcvankét éhes ember alkotott. Meglehetősen türelmetlen alkatok vagyunk, és mire sorra kerültünk, már mindenkinek az járt a fejében, „kurvafinomnak kell lenni annak a hotdognak”. A huszonöt perces várakozás végül meghozta gyümölcsét: végre kezünkben az áru, friss meleg virsli egy kiflinek látszó tárgy belsejébe tuszkolva, hanem bizony a kiflit kis szerencsével még a búr háborúban harcoló hazafiak is láthatták volna, ha nem mással vannak elfoglalva éppen.
 
– Te, Szilvi, ez a kifli olyan száraz, nem kéne visszavinned a hotdogot? – fordul egyikünk a társaságunkban lévő kick-box bajnokhoz (aki ismeri, tudja, miért felelőtlenség ilyesmire sarkallni).
 
– Miért, szerinted vigyem vissza?
 
– Háááááááááááát… a helyedben visszavinném.
 
A következő pillanatban azt halljuk, hogy valami süvít a levegőben, majd tompa puffanással becsapódik, miközben Szilvi hangja hallatszik a sorbanállók gyűrűjéből:
 
– Ez nektek hotdog?! Ezért álltam sorba fél órát?! Ezért a szarért fizettem négyszázat?! Ez hotdog, mi???!!!
 
A büfé hátsó szegletében egy kisegítő a kezét rázogatja, őt érhette a nemes tárgy, miközben gyanútlanul pakolászott, de hát magára vessen, amiért nem volt olyan fürge, mint a pultos, aki Terence Hill-t megszégyenítő éberséggel hajolt el az érkező fogás útjából.
 
– Ti barmok, ezért álltok sorba?! Normálisak vagytok?! – fordul Szilvi a tömeghez, amelynek egy perccel azelőttig maga is részét képezte. – Micsoda barmok... – morogja aztán éhesen, már csak magának, ejnye bizony, nincs rend ebben a világban.

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://urbanpiknik.blog.hu/api/trackback/id/tr911005255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

piknik 2009.03.16. 20:17:58

Szilvi egy tudatos vásárló. És kick-box bajnok. Ilyen sportot nekünk is kellene tanulnunk, rögtön mi is tudatos vásárlókká válnánk! Egyébként most értem csak meg a magyar oktatási rendszer testnevelésre vonatkozó koncepcióját: ezért kellett nekünk 6 és 18 éves korunk között minden félévben felmérődni kislabdadobásból. Aha! A tanáraink - tapasztalt honpolgárok lévén - már tudták, hogy a panaszkönyvbe sorokat vésni mit sem ér. De hatott ránk a jó szándékú tanítás? Nem, nem! Bimbódzó öntudatunk megtámasztása végett az Újlaki étterem cetlis menzásaiként csak a panaszkönyvbe írtunk, mikor a levest elsózták: Kérjük a szakácsot/szakácsnőt, hogy érzelmi életét ne keverje a levesbe! Köszönettel! 8.a

nat 2009.03.17. 09:04:45

Az Újlaki Étterem védelmében hadd mondjam el, hogy amennyiben önhöz elsózott leves érkezett, az nem feltétlenül a séf lelkén szárad. Volt ott ugyanis egy asztaltársaság, amely esetenként azzal szórakozott, hogy telenyomta sóval és szalvétadarabkákkal a nagy tálban kihozott (majd a következő asztalhoz továbbvitt) közös menzalevest. Emlékszik talán, ennek az asztaltársaságnak egy fiatalkorú tagja egy alkalommal a pincért is leköpte, bár nem rosszindulatból, hanem mert tele volt a szája levessel és egyidejűleg nagyon kellett nevetnie (nem én voltam). Nem voltak szép idők, no, de az Újlaki Étterem fontos állomása volt szellemi érésünknek.
süti beállítások módosítása