A csinos-okos-bámulatos nőcikén kívül a kiállítás-show is zseniális volt - ezt jegyezzük meg -, hiszen miközben a Leonardo-féle dobgépet csodáltuk, az emeletről az esti rendezvény hangpróbáját hallgathattuk teljes hangerővel: heuu-huuuuuuu-jakoooo-behuuuuuu. A szöveg kicsit torzítva ugyan, de a XXI. századi dobgép minden rezdülése lehallatszott a pincében lévő kiállítótérbe, elnyomva ezzel a kiállítás saját zenei aláfestését. Na de a VAM nem tehet arról, hogy Leonardo nem foglalkozott hangszigeteléssel. A VAM csak annyit tehet, hogy zseniális nőcik pasasait alkalmazza biztonsági őrként, mely pasasok egyébként egy külföldi látogatóval való társalgásban addig jutottak, hogy "nem szabad...őőőőőő...no ken...őőőő...mindegy, vigye be a táskáját, na!" Ez a jelenet annak a 15 percnek a röpke epizódja volt, amíg én az előtérben a kordonok párhuzamaiba veszve várakoztam. Állva, mert leülni sehol sem lehetett, ellenben rámnyitották a bejárati ajtót, mondván, de k..va meleg van itten. Nekem onnantól kezdve télikabátban sem volt melegem, cserébe azonban teljesen ingyen hallgathattam 2 pénztáros és 2 biztonsági őr véget nem érő hülyéskedését. És ezt az ingyen-t azért tudom külön értékelni, mert aztán a jegy 3300 Ft-ba került. Bizonyára azért volt ilyen drága, mert Leonardo da Vinci zseniális szerkezeteinek bemutatásán túl az ismertetők félrefordításaiból fakadó szórakoztatást is beleszámították a jegyárba. Keresve sem találhatnánk méltóbb helyet Leonardo da Vinci zsenialitásának bemutatására. Vagy csak a VAM-on kívül nem volt más, aki meg tudta volna fizetni?