„Bzzzzzzzzz..… Bzzzzzzzzz…. Itt a csinos, okos, bámulatos nőcikéd, veddfelveddfelveddfelveddfel….”
Megdermedünk.
Nemcsak a hangszín, nemcsak a körülmények lehetetlensége késztet pillanatnyi megtorpanásra.
Az őszinte és mély megdöbbenés. A válaszkeresés azonnal és nyugtalanítón jelentkező igénye.
Vajon milyen nőnek lehet partnere a már harmincévesen erősen pocakrapárnásodott, tarkóragyúrt, rövidujjúinges-mintásnyakkendős-nyolcvanasévekbendivatosnyakkendőtűs biztonsági őr, akinek egyetlen gondolat sem ül ki az arcára, jótékonyan teret hagyva a macsónak vélt borostának? Ki lehet az a csinos-okos-bámulatos, akinek ez a személy bizsergetően vonzó, aki ebben a személyben képes meglátni az egyedit, a semmihez nem foghatót? Aki nap mint nap elégedettséggel telve ébred e személy mellett? Akinek ez a személy a választása a sokból, aki ezt a személyt mint egyedien ragyogó gyémántot a nagy átlagból kiemeli és büszkén körbehordozza?
Nem tudjuk meg. Az őr félrevonul, és biztonság ide vagy oda, tompa hangon és arckifejezés nélkül telefonbeszélgetésbe kezd a csinos-okos-bámulatossal, miközben továbbfáradunk a Leonardo zsenialitását bemutatni hivatott kiállítás-show bejárata felé.
Zsenialitás?
Fenét!
A csinos-okos-bámulatos, az zseniális.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
piknik 2009.03.02. 16:13:46