Én mindig azt hittem, a honvágy valami olyasmi, hogy ha az ember távol van a szülőhazájától, akkor oda visszavágyik. Hát nem, szerintem kicsit más: konkrétan hiányoznak azok a dolgok, amik gyermekkorunkban körülvettek, amiket etalonként fogadtunk el. Persze ha valaki egész életét egy helyen töltötte, akkor végső soron az előzőről van szó.
Szóval honvágy. Na nem éppen Magyarország után, ez így konkrétan nem szokott jelentkezni, ahhoz azt hiszem, én túl (...) vagyok. Inkább a kontinentális Európa, annak is a közepe után. Most, hogy Prágában töltöttem pár napot, és kinéztem az ablakon, fura dolgokra döbbentem rá, hogy mik bírnak hiányozni - és hirtelen otthon éreztem magam:
1. "Rendes" házak. Azaz téglából, cseréptetővel, téglából rakott kéménnyel, és az a tető meg legyen havas. Hát így kell kinéznie télen egy háznak, na.
1a. "Rendes" kertek. Azaz nem az uniformizált zsebkendőnyi pázsit a lakóparkban, hanem mondjuk fával. Ilyen itt is van, csak fehér holló ennek megfelelő árral, és nem a városban.
2. Utcahálózat. Nem 3 főút / kerület, a belőlük nyíló zárt lakóterületekkel, hanem párhuzamos és merőleges utcák hálózata. Házszámokkal! No meg az utcákon közlekedési táblák. Azaz piktogramok, a helyett, hogy ki lenne írva, hogy "menj lassan"
3. Hely. Fura, de errefelé mindent zsúfolnak: keskenyek az utak, sűrűn egymásra vannak építve a házak - nem nagyon értem, mert a népsűrűség amúgy kisebb, mint Magyarországon.
4. Knédli és káposzta :) ( na ezt itt is megvehetem)
5. Cukrászdák, kávézók, kiskocsmák. Ahol nincs papírpohár, viszont van rendes sütemény, és tulajdonképpen mindegy is, milyen, amíg olyan, amilyennek egy egy rendes közép-európai cukrászdának lennie kell, legyen az szocreál cukrászda Popradon, falusi vegyesbolt büfé része Gerolsheimban vagy az Erzsébet kávéház a Nagykörúton. Itt van a pub, meg a "felkapom a kávét és elszaladok" típusú helyek, és kész.

A legfurább az egészben, hogy az első pont jelentkezik a legerősebben. Amikor megláttam Aarhusban a Rosenvangsallé-n azt a házat, amit Gyöngyiék bérelnek, az jutott eszembe, hogy egy ilyent bizony szívesen vennék (persze átalakítanék rajta ezt-azt, de az alapvető dolgokat nem). NAGYON tetszik az elfajzott bursch lelkemnek, mert ugye egy amolyan Holle anyó favázas-spalettás házikója lenne az igazi, de az kicsi egy egész családnak, hát akkor egy ilyen lenne a következő lépcsőfok. Esetleg Pettson házikója.

Más nem. Azért ha tudnék rendesen csehül, meggondolnám a dolgot, nem, mégsem, talán mégis, tökmindegy, mert nem tudok. A fura az, hogy szinte minden európai kollégám így látja a saját korábbi lakhelyét, mint én Budapestet: turistaként szívesen, tényleg szép, de hosszabb távon köszönöm, nem. De ha valaki tud egy jó állást Salzburgban, az ne fogja vissza magát :). Hogy mik azok, amik nagyon nem hiányoznak, azt nem írom le: azokról úgyis rendszeresen szoktam panaszkodni, meg különben is túl hosszú lenne a lista.

Elnézést, ez nem lett se túl általános, se igazán a blog témájába vágó, csak úgy eszembe jutott, mert épp kinéztem az ablakon, de nem látok havat, pedig szeretnék.