„Cc…cc…ccc……..cuuuuuuuuuuppppppppp!” – hallatszott, és a papírdobozból előhalászott eldobható gumikesztyű máris fenn volt a kézen. Az egyiken. Elismerő moraj a pult előtt sorakozó vásárlók körében. Nem volt hát hiábavaló a négy-öt perces várakozás. A csemegepultos bizonyára fejkötőjét igazította, kezeit fertőtlenítette előírásszerűen a kulisszák mögött, mielőtt a vásárlók színe elé lépett. És most még kesztyűt húz!
- Mit parancsol?
- Négy pár juhbeles virslit kérek.
Semmi hezitálás, már nyúl is a virsliért rutinból, matat a párak között, számolja a négyet – a kesztyűtlen kezével.
A másikat – a kesztyűset – látványosan eltartja, magasra emeli, olyanformán, mintha a legfinomabb londoni szarvasbőr modellt próbálná.
- Már ne haragudjon, akkor minek a kesztyű?
- Az egyik kezemen kesztyűnek kell lenni, kérem.
- Ezt értem, de akkor miért nem a kesztyűs kezével nyúl az áruért?
- Általában a kesztyűs kezemmel nyúlok az áruért.
- De hát az előbb nem azzal nyúlt.
- Parancsol még valamit?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
piknik 2009.12.17. 21:35:38
talemaunique 2009.12.27. 12:50:41
Akkor meg mi a baj?
Nem értem. Hö.
piknik 2009.12.27. 15:13:37