urbánpiknik

Ahogyan mi rontunk és javítunk, aztán megint rontunk és megint javítunk...többnyire Budapesten.

Friss topikok

  • arszak: Hello! Hát nem tudom, hogy ki hogy van vele, de az Erste jól csinálja a dolgát…engem megvett a diá... (2013.09.11. 12:28) Személyes adatok védelme
  • nat: mijé? há' mit mijé?! mer' a szlávoknak nehéz az élet, azé'. (2010.12.03. 13:04) Miért?
  • nat: Bár mindenkiben szunnyadna a rendezettségre való igény! Nem úgy nézne ki ez a szegény megtépázott ... (2010.07.06. 11:39) Virágoskert
  • 4Medve: Én meg csak pislogok döbbenten, látszik, hogy rég (nem) jártam arrafelé. Pl. fogalmam sem volt ról... (2010.06.17. 02:06) lacus Amphiteatrum
  • 4Medve: Ezekkel a nyavalyás utasokkal mindig csak a baj van. Há' nehogy má' ne számítson rá! Persze, majd ... (2010.06.12. 01:16) Sucks and the City

2010.04.08. 14:07 nat

Könnyelműség

 

Braunherz-Klenovits Regina, aki már rég nem hitt az emberiségben és általában a világ józan belátáson alapuló működésében, egy napon ismét arra ébredt, hogy magasföldszinti lakásának ablakán kipillantva egy kiadós halom szanaszét szórt vegyesszemét látványa fogadja. Braunherz-Klenovits Reginát azonban nem olyan fából faragták, hogy e felfedezés különös megrázkódtatást jelentett volna számára; a különféle kormányhivataloknál lehúzott évek (mondják, egyes hivatalok esetében egy esztendő valójában háromnak számít) állandó edzésben tartották jobb sorsra érdemes idegrendszerét.
 
Először a konyhába ment és rezignáltan feketét készített; félig leeresztett pillákkal kavargatta a forró főzetet. Majd lassú, álmos mozdulatokkal magára húzkodta ruháit – pulóvert is és sárkabátot, mert a hat hónapja tartó esős évszak csak nem akarta átadni helyét a száraznak – és elindult, hogy megkezdje más emberek átlagosnál gyorsabb meggazdagodását célzó napi tevékenységét az aktuális kormányhivatalban.
 
Braunherz-Klenovits Regina rögvest magához tért, amint átlépte a hivatal küszöbét. Odabent máris ide-oda cikáztak az értelmetlenül kiosztott feladatok, a korai óra dacára nagyban folytak a tét nélküli és sehová nem vezető ordibálások, azaz javában zajlott a napi rendes ügymenet. Braunherz-Klenovits Regina szeme kipattant; néhány másodperc elég volt, hogy felvegye a ritmust. Felvillanyozva ült le íróasztalához, és tettrekészen, jókedvűen látott munkához.
 
Már jó két órája derűsen dolgozott, amikor a napi sajtóban felfedezett egy cikket: a köztisztaság fenntartásáról szóló írás eszébe juttatta a vegyesszemetet az ablak alól. Voltaképpen már régóta bántotta ez a dolog. A narancssárga szemétgyűjtő láda évek óta állt ablaka alatt megingathatatlanul rögzített fém lábain, környékét rendre elborította a szemét, és ez láthatóan senkit nem zavart. Braunherz-Klenovits Regina megkereste hát a vélt (és vétkes) szolgáltató ügyfélszolgálati telefonszámát, és különösebb várakozás nélkül feltárcsázta. Unott, nyomokban udvarias, de készségesnek távolról sem mondható női hang közölte a vonal másik végén, hogy a bejelentett köztéri szemétgyűjtő ládát, amint lehetséges, munkatársai ellenőrizni fogják.
 
Braunherz-Klenovits Regina természetesen jól tudta, hogy nem fogják, sőt, azok után, hogy bejelentette, lehetőség szerint a kerülettől is távol tartják magukat egy darabig, elvégre ki a fene akar szemétben turkálni. Munkaidejének további részét azonban teljes hosszában kitöltötték az értelmetlenül kiosztott feladatok, így estére az egész dologról megfeledkezett. Idegrendszerében még őrizte a kormányhivatal aznapi hektikus tempóját, de lélekben már a kiadós esti semmittevésre készült, amint otthonához közeledett a késő délutáni órákban.
 
És akkor teljesen váratlanul, amint a kutyaszaros utcasarkon befordult, Braunherz-Klenovits Reginával egy szempillantás alatt megfordult a világ.
 
Nemhogy a vegyesszemét tűnt el magasföldszinti lakásának ablaka alól, de eltűnt kompletten a szemétgyűjtő láda. Nem nyomtalanul azonban. Felbukkant egy sarokkal odébb – tisztán, netten, szemétmentesen. Hetykén állt ott, mintha onnan figyelné kihívón Braunherz-Klenovits Regina reakcióját. Nem hiába. A máskor pókerarcú Braunherz-Klenovits Regina nehezen lett úrrá megdöbbenésén.
 
Csak később, miközben kiadós esti semmittevését végezte, hasított szívébe a fájó felismerés: a szemétgyűjtő láda az ablaka alatt, amit már úgy megszokott, nincs többé. Másnak az ablaka alatt áll.

4 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://urbanpiknik.blog.hu/api/trackback/id/tr881904547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

piknik 2010.04.08. 23:00:21

Kedves Braunherz-Klenovits Regina!

Szóval Önnek köszönhetem. Tájékoztatásul közlöm, hogy az unokatestvérem sógornőjének a féltestvérének a barátja egy iskolába járt lakóházunk közös képviselőjével.

Krencsmájerné (magasföldszint, 3 ablakkal odébb, a kuka fölött)

4Medve 2010.04.08. 23:24:03

Na tessék, egyből a kapcsolataival jön, majdhogynem fenyegetően. Legközelebb meg már csak "Na jó. Most felhívom Igort."

nat 2010.04.09. 08:51:18

jaj akkor tessék mán szólni a közösképviselőnek, hogy a magasföldszinti függőfolyosón hónapok óta nem működik a világítás, és Braunherz-Klenovits Regina már kétszer beütötte az orrát a vaskorlátba.

piknik 2010.04.09. 20:34:31

Igort már rég felhívtam. Mit gondolnak, miért nem működik a világítás?
Krencsmájerné