Jön, jön!...Ez valaki más...De az ott...Jön?...Nem jön? Gyere már! Ne te gyere, te menjél tovább! Jól van, akkor ácsorogjál itten, de ne gyere közelebb! Jól van, de most már aztán még közelebb tényleg ne gyere!...Jön már?...Most egy pillanatra nem figyeltem, erre rögtön az orrom felé nyúlkálsz? Nehogy azt hidd, hogy én közelebb megyek! Nem, ha leguggolsz ide, akkor sem! Ha a fülemet vakarod, akkor sem! Most mit nézegeted a fülemet? Én talán birizgálom a tiedet?...Jön már?...Most meg a nyakörvemet tekergeted?...A másik irányból sem jön? Nem? Jöhetne pedig most már, igazán, mióta várok itt!...Megint durrant! Hallottad? A frász jön rám! Az előbb is ez volt, még szerencse, hogy gyorsan futok! Jól van, a fejem tetejét vakargathatod, amikor ilyen marha nagyokat durran a föld, de hagyjad már a fülem! Talán ő is összetojta magát a durranástól, és elbújt, azért nem jön? Most menjek el megkeresni? És ha megint nagyot durran?...Ott? Az ott...Menjél már arrébb, nem látom, hogy...Ő az?...Ő az! Jön, jön, jöööööööööööööön! Hol voltál? Menjünk már be, megint durran!

Ilyen volt egy fehér bundás lipótvárosi lakos petárda-durrogásokkal teli Szilvesztere. Ő megtalálta a gazdáját, de azért telefonszámos bilétát vagy fültetoválást, valamint petárdamentes BUÉK 2010-re.