urbánpiknik

Ahogyan mi rontunk és javítunk, aztán megint rontunk és megint javítunk...többnyire Budapesten.

Friss topikok

  • arszak: Hello! Hát nem tudom, hogy ki hogy van vele, de az Erste jól csinálja a dolgát…engem megvett a diá... (2013.09.11. 12:28) Személyes adatok védelme
  • nat: mijé? há' mit mijé?! mer' a szlávoknak nehéz az élet, azé'. (2010.12.03. 13:04) Miért?
  • nat: Bár mindenkiben szunnyadna a rendezettségre való igény! Nem úgy nézne ki ez a szegény megtépázott ... (2010.07.06. 11:39) Virágoskert
  • 4Medve: Én meg csak pislogok döbbenten, látszik, hogy rég (nem) jártam arrafelé. Pl. fogalmam sem volt ról... (2010.06.17. 02:06) lacus Amphiteatrum
  • 4Medve: Ezekkel a nyavalyás utasokkal mindig csak a baj van. Há' nehogy má' ne számítson rá! Persze, majd ... (2010.06.12. 01:16) Sucks and the City

2009.11.14. 15:48 piknik

Játékgyár

Huszonhárom lövetű robot, duplamutáns tyrannosaurus rex, acélfogú plüsskrokodil, illem- és etikett-tanár, fluoreszkáló szemű bögöly. A termelési manager ezen a ponton színezék- és tartósítószer mentes gyümölcslével öblített le egy kék, meg egy rózsaszín bogyót, majd szemhéjait félárbocra löttyesztve hallgatta tovább a kreatív csapat brain stormingját az "agresszor aprójáték"-értekezleten. Atyaég! - ennyit sóhajtott. Atyaég másfél Volton világító villámokkal - kapta fel az ötletet a design manager, és egy fáradhatatlan gyakornok a marketinges osztályról ezt is felírta a flipchartra. A termelési managernél sárga bogyó is volt.

Tzuczwlatsek az irodai fikusz alatt egy ergonomikus székről csúszott egyre lejjebb. A szemben ülő belső humánerőforrás manager arca mögé fókuszált úgy, hogy a fent nevezett kollega feje Tzuczwlatsek látómezejében megkettőződjön. Az egyszerű nézés kevés, a bandzsítás már sok. Finom koordinációt igénylő gyakorlat ez, mely remekül edzi a szemlencsét mozgató izmokat. Mióta a neonfényes nebuló években Tzuczwlatsek hiába próbálta megtippelni a szemvizsgáló táblán közölt információkat, szemüveget hord. Kajlinger egy napon közölte, hogy a Búvár Zsebkönyvek szerint szemüveg ellen bandzsítani kell. Onnantól kezdve napi kétszer fél órát bandzsítottak. Mondta is a Kajlinger faterja, hogy bár a tanulásban lennének ennyire szorgalmasak, de ők nem értek rá efféle kívánságokkal foglalkozni, mert az egészség mindennél fontosabb. De mikor azt a marha nagy gyereket a 6. c-ből egyszer pont arra ette a fene unalmában, ahol Tzuczwlatsekék optikai edzést tartottak, rögtön elvigyorodott, és mutáló hangjával 4 oktávot rabul ejtve a délutánba kukorékolta, hogy BANDZSÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁK, Tzuczwlatsek és Kajlinger bosszút esküdött. VINNYETTA! - ordították, de a marha nagy gyerek megint csak felröhögött, hogy AZ VENDETTA, TI HÜLYÉK, és már rohant is, hogy iskola és telep szerte senki se maradjon ki a hírekből (jelenleg egy bulvárlap főszerkesztője - szerk).

Tzuczwlatsek és Kajlinger fegyverkezni kezdett. Mid van? Rágópapír-gyűjteményem. Valami veszélyesebb? Pucérnőcis kártyám. Mutaaaaa! Eddig jutottak első nekirugaszkodásukban, de aztán kimentek a konyhába vajaskenyérért, és meglátták a sodrófát. Ezzel már meg lehet nyerni egy háborút - gondolták, és birtokba vették a szerszámot. Tzuczwlatsek lenyúlta a bátyja piros bukósisakját, Kajlinger pedig felkötött egy úttörőnyakkendőt, mert az színben harmonizált a bukósisakkal. Frissen keletkezett csapatszellemüket a játszótérre telepítették, és a beton pingpong-asztalon állva várták a marha nagy gyerek érkezését. Nem tudhatták, hogy az eközben csoki-vanília-duplacitrom-habot nyal az eszpresszóban. Huszonöt perc múlva felvetették, hogy ez unalmas, további 12 perc múlva pedig eleredt az eső. Tzuczwlatsek és Kajlinger megállapította, hogy a marha nagy gyerek - minden jel szerint - megfutamodott, újra rend van, így most már nyugodtan haza is mehetnek.

Ez jó lesz, csak menjünk már ebédelni! - közölte a termelési manager, és kihúzta Tzuczwlatsek ceruzája alól a papírt, amelyre Tzuczwlatsek emlékeibe merülve önkéntelenül firkált. Az "agresszor aprójáték"-értekezlet bezárult, másnap pedig már megannyi sodrófás Tzuczwlatsek és Kajlinger sorjázott a futószalagon, és került a fa alá Szenteste.

Persze előfordulhat, hogy a fenti történet csupán a képzelet szüleménye, csak mikor egy doboz aljáról előkerültek ezek a fazonok, próbáltam megtalálni a legegyszerűbb magyrázatot, hogy miért pont baseball-ütős, bukósisakos csibe, és miért pont úttörőnyakkendős, botos kutya? Hogy megy ez a játékgyárban? Tudja valaki?

4 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://urbanpiknik.blog.hu/api/trackback/id/tr281524897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HUP 2009.11.14. 21:02:36

Már pár napja vártam, hogy mi lesz a kis szösszenet vége. Nem csalódtam, méltó része az eddigi írásoknak! (handshake)

piknik 2009.11.15. 13:39:45

Köszönöm szépen, és mellé egy maréknyi palacsintát is szívesen fogadnék egy arra alkalmas időpontban (csak szólok), de azt mondd meg, hogyan találják ki a játékgyárban a játékokat! Úgy rémlik, hogy neked mintha lenne családi kötődésed valamilyen játékkereskedéshez...vagy összezagyválódott a fejemben néhány történet?
Ettől teljesen függetlenül most eszembe jutott az a cucc, amit együtt láttunk egy játékterem polcán: az elemes villamosszék, amely bekapcsolásra rázni kezdi a benne helyet foglaló fröccsöntött áldozatot. Ezzel kapcsolatban viszont az érdekelne, hogy vajon ki veszi meg.

nat 2009.11.16. 14:16:43

Partnerem nagyszülei a hetvenes évek végén / nyolcvanas évek elején műanyag-fröccsöntéssel foglalkoztak. Aránylag jól mérhették fel a piaci rést - hol volt még akkor ázsiai áru -, mert szép forgalmat bonyolítottak, az emberek vitték a műanyag fröccsöntött terméket, mint a cukrot. Nem volt olyan magyarországi háztartás, amelyben ne lett volna fellelhető e családi manufaktúra valamely remeke. A családban az unokák feladata volt a precíziós munka: ők maguk vittek fel kézivezérléssel festékpöttyöket a termékekre, ezzel megkapó tekintetet kölcsönözve a rugósnyakú csontváznak vagy a cigarettázó süninek (nem vicc, füstölt!), meg egyéb teljesen haszontalan szörnyeteg lajosoknak. Nem volt emögött semmiféle előre kifundált marketingkoncepció vagy termékpaletta-tervezés, pusztán józan megfontolás: az emberek veszik a filléres apró szarokat. Azóta ugyan sokat változott a világ, de el tudom képzelni, hogy az értelmetlen árucikkekre most is van megmagyarázhatatlan kereslet. Egyébként nem csodálkoznék, ha Tzuczwlatsek és a csíkszemű kutya a fent említett fröcscöntő üzemben kezdte volna pályafutását.

HUP 2009.11.16. 22:56:23

Úgy vélem cserkész Snoopy és jóbarátja baseball-bajnok csőrike, illetve a villamosszék és cizellált bőrű használója nem ugyanazon célpiac számára teremtetett.
De ezt csakis a józan paraszti eszem mondatja velem, mivel a játékkártyán túl más játékkereskedéshez nincs semmi közöm!

Bár eszembe jut egy régi történet, egy halottak napja előtti vásárról, ahol műanyag koszorúkat árusítottam jóatyámmal. Volt mellettünk egy fickó, aki nálunk is durvább cuccal trédelt. Volt neki pár kézre húzható műanyag bokszolója, akit ujjaink mozgatásával bokszolásra tudott bírni.

"Nem létezik, hogy ilyet valaki megvegyen" - véltem akkor ifjú középiskolás fejjel. Pár perccel később azonban arra járt egy nagyobb roma család, ahol a családfő első látásra szerelembe esett a bunyóssal (akit az eladó közeledtükre vad air-bokszra noszogatott).

Máig emlékszem a tekintetére... Első élményeim egyike volt ez, melyek eredményeként ma azt gondolom, hogy mindent el lehet adni, csak ki kell várni, amíg a megfelelő vevő megérkezik. (Erről a volt szerepjáték- és könyvesboltom kapcsán is sokat tudnék mesélni. Hihetetlen mit meg nem vesz a nép!)