A hely, amelynek kőpadlóját számtalan olimpiai és világbajnok papucsa naponta koptatja. A hely, ahol évente több száz gyermek dicsekszi el a békatempóját a mamának fültörlés közben. A hely, ahol kiderül, ha nyuszis a bugyi. Ez az a hely, ahol test és lélek egyaránt lemeztelenedik: a Császár-Komjádi Uszoda öltözője.

Intim szféra, de korántsem meghitt budoár. Jólesik tehát egy kedves üdvözlés az öltözőszekrény ajtaján.

Lélek nélküli vetkőzés ez idegenek előtt. Az érzelmeinket szívünk kalickájába rejtjük, s ha onnan csapdosó gerleként kirebbennek, a szekrénybe zárjuk őket. Anna még a női öltözőben is örök, Ricsi azonban biztosan nem jár erre, így a kék kaszni egy fájdalmasan eltitkolt epedéstől könnyes.

De hol szenvedély perzseli a bensőt, ott tanyáz a gyűlölet.

Ez hát az élet, és ha sokat tapasztal az ember, valamint gyakran áztatja klórban a testrészeit, nagy igazságokra juthat, amelyeket aztán bárkivel megoszthat. Egy nap benyúlunk a szekrénybe a virágmintás fürdősapkánkért, és egy fekete filctoll nyomán rádöbbenünk az élet értelmére.

Olyan ez éppen, mint a szerencsesüti. Belekukkantunk, és egy csodás gondolatot vagy egy biztató jóslatot találunk benne, s nem csüggedünk többé.