urbánpiknik

Ahogyan mi rontunk és javítunk, aztán megint rontunk és megint javítunk...többnyire Budapesten.

Friss topikok

  • arszak: Hello! Hát nem tudom, hogy ki hogy van vele, de az Erste jól csinálja a dolgát…engem megvett a diá... (2013.09.11. 12:28) Személyes adatok védelme
  • nat: mijé? há' mit mijé?! mer' a szlávoknak nehéz az élet, azé'. (2010.12.03. 13:04) Miért?
  • nat: Bár mindenkiben szunnyadna a rendezettségre való igény! Nem úgy nézne ki ez a szegény megtépázott ... (2010.07.06. 11:39) Virágoskert
  • 4Medve: Én meg csak pislogok döbbenten, látszik, hogy rég (nem) jártam arrafelé. Pl. fogalmam sem volt ról... (2010.06.17. 02:06) lacus Amphiteatrum
  • 4Medve: Ezekkel a nyavalyás utasokkal mindig csak a baj van. Há' nehogy má' ne számítson rá! Persze, majd ... (2010.06.12. 01:16) Sucks and the City

2009.09.02. 00:44 piknik

Szeptember 1

Ugye, hogy minden borzasztó dolog szeptember 1-én kezdődik! - morogta a 20 évvel ezelőtti NAT egy történelemórán, amikor a II. világháborúról tanultunk. Dühösen nézett maga elé, majd a ceruzáját jól megnyomva firkálni kezdett a könyvbe. Milyen sorsszerű ez! - állapítottam meg döbbenten, miközben NATra bámultam, majd én is firkálni kezdtem a könyvbe. Hosszan sajnáltuk magunkat, és ez az állapot a fizikaórán csak fokozódott. Bár az emlékeink azóta némileg megszépültek, de gyermeki agyunkban az iskolakezdés felért egy világháborúval.

Az a szomorú, hogy ebben a városban majdnem minden ház előtt lehetne ilyen tábla - állt meg NAT nemrég a VIII. kerületben egy apró emléktábla fölött. A tábla egy kapu előtt, az aszfaltba ágyazva őrzi egy ember nevét, "aki nem volt nagy és kiváló", aki csak élt ott, míg hagyták. Járta és talán ugyanúgy utálta az iskoláit, esküdni mernék, hogy gyerekkorában ugyanúgy összefirkálta a tankönyveit, ugyanúgy állt a kapu előtt, és ugyanabban a városban élt, mint mi. És most, 70 évvel a II. világháború kitörése után ugyanannak a városnak a flasztere őrzi a nevét, és egy kor soha meg nem szépülő emlékét.

Budapest, VIII. kerület, Kenyérmező utca

Budapest, II. kerület, Frankel Leó utca

Budapest, II. kerület, Frankel Leó utca

Budapest, II. kerület, Frankel Leó utca

10 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://urbanpiknik.blog.hu/api/trackback/id/tr411354479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

4Medve 2009.09.02. 01:15:40

És ez csak a XX. század, mióta egyáltalán felmerült, hogy emléket állítsanak (vagy mióta a plebs is tud írni, nem tudom). De az elmúlt pár ezer évben mindig is ezt csináltuk, valamilyen eszmére hivatkozva kiirtottunk pár százezer embert aki útban volt. Hogy máglyán égetjük el elevenen, a szent krokodilok elé vetjük, bambuszt növesztünk át rajta, gázkamrába küldjük, vagy karóba húzzuk, szinte mindegy. Csak a forma más:(...

És a nagyobb háborúkon kívül még ott voltak a minden országon rendszeresen átsöprő alkalmi dúlások - hány ember élhetett le egy életet az ókorban vagy középkorban úgy, hogy egyszer sem fosztották ki vagy égették le a feje fölül a házat?

Ehhez képest szerencsés időben születtünk - legalábbis eddig úgy tűnik.

nat 2009.09.02. 14:50:10

ilyen is van, hogy bambuszt növesztenek át?????

kollegina 2009.09.02. 23:23:48

@nat: látom, megragadta a lényeget... :)

kollegina 2009.09.03. 01:55:00

Ó még jobbak is! És mi a legjobb kínhalál? Egy ujjal sem bántjuk a szegény elítéltet, sőt, etetjük-itatjuk. Ez a következőképpen zajlik:
Tessenek elképzelni, hogy készítünk egy zárt ládát, amiben elhelyezzük a delikvenst úgy, hogy a feje kilóg. Azután jól tartjuk, kap enni, inni. Hetekig, esetleg hónapokig. És közben még mindig a ládában van. És minden más is, ami közben kijön belőle... Állítólag 1-2 hónapig is eltarthat, míg elevenen elrohad valaki... Ehhez képest a bambusz pár nap alatt átdöfi, egészen humánus. Mondjuk ilyen alapon a gázkamra szinte jótétemény, egy igényesebb hóhér szerint mondhatni mennyiségi, ámde nem minőségi munka.
Na nem mintha ötleteket akarnék adni, de ha valakit érdekel a történelem, ezek a dolgok folyton szembejönnek:(

kollegina 2009.09.03. 01:58:21

Hát ez aztán mókás! Mióta lettem én Kollegina? Tisztességes Medve létemre?
update: altestem alapos ellenőrzése után még mindig meg vagyok róla győződve, hogy nem vagyok nőnemű, de hátha az Inda rendszer jobban tudja...

4Medve 2009.09.03. 02:12:23

Ach so! Szóval megint elfelejtett kilépni, én meg hiába léptem be közben, valahogy bent ragadt a rendszerben. Csodálkoztam is, hogy a saját nevemmel és jelszavammal hogy kerültem inkognitóba...

piknik 2009.09.03. 18:51:35

@4Medve: Csodálkoztam is, hogy Kollegina stílusa hirtelen milyen Medvés lett, holott nyáron még egészen Kolleginás volt. Mi történhetett?-morfondíroztam. De most megnyugvással veszem tudomásul, hogy mindenki megőrizte a saját identitását.

piknik 2009.09.03. 19:10:29

Eszembe jutott Robert Merle Mesterségem a halál című könyve. Amikor az áldozatok szemszögéből ismerünk meg egy történetet, akkor megrendülünk. Ez empátia és félelem, hogy velünk is megtörténhet. De amikor egy regény egy náci tiszt szemszögéből, abszolút precíz és objektív leírást ad ugyanarról a történetről, akkor egészen más miatt rendülünk meg. Attól, hogy olvasás közben nem irtózunk, hanem a náci tiszttel együtt gondolkodunk. Attól, hogy a haláltáborokat is emberek csinálták, és mi is emberek vagyunk. Ezért értek egyet azzal, hogy szerencsés korban és szerencsés helyre született szerencsés emberek vagyunk, mert sem áldozatnak, sem bűnösnek nem kell lennünk. De ha holnap a főnök egy kicsit ráncolja a szemöldökét, és mi azonnal az ő álláspontjára helyezkedünk, jegyzetelni kezdjük a szavait, és abszolút precízen végrehajtjuk az utasításait, akkor jobban tesszük, ha egyelőre nem nagyon bízunk meg önmagunkban. A szerencsénk viszont abban áll, hogy békeidőben többet lehet tévedni, és még eldönthetjük, hogy milyen emberek akarunk lenni. Abban viszont kevéssé vagyunk szerencsések, hogy békeidőben a tisztességre sem kényszerülünk annyira, mint háborúban, ezért az sokszor az utolsó kenetig marad tervbe véve.

4Medve 2009.09.04. 02:07:27

A főnök csak ne ráncolja a homlokát, mert esetleg valami ROPPANT kellemetlen dolog történik vele. Itt csak én ráncolhatok.
Mondjuk az is mutat valamit, hogy az ő gúnyneve Timmy Feck, az enyém pedig Herr Flick...

Egyébként A regényben szereplő Rudolf Lang nem meggyőződéses náci volta miatt jutott SS-Obersturmbannführer (ha jól emlékszem, és nem lett végül Standartenführer) pozícióba, hanem mert bármilyen körülmények között hatékonyan és kérdések feltevése nélkül végezte a munkáját. Pechjére sem a munka, sem a körülmények nem találkoznak az utókor egyetértésével, vagy a saját ízlésével, de ha az adott helyen és időben tökéletes leltárellenőrre lett volna szükség, biztosan abban is bevált volna.

nat 2009.09.04. 11:15:04

hát tudják, azért ez a dolog a bambusszal döbbenetes...