Ugye, hogy minden borzasztó dolog szeptember 1-én kezdődik! - morogta a 20 évvel ezelőtti NAT egy történelemórán, amikor a II. világháborúról tanultunk. Dühösen nézett maga elé, majd a ceruzáját jól megnyomva firkálni kezdett a könyvbe. Milyen sorsszerű ez! - állapítottam meg döbbenten, miközben NATra bámultam, majd én is firkálni kezdtem a könyvbe. Hosszan sajnáltuk magunkat, és ez az állapot a fizikaórán csak fokozódott. Bár az emlékeink azóta némileg megszépültek, de gyermeki agyunkban az iskolakezdés felért egy világháborúval.

Az a szomorú, hogy ebben a városban majdnem minden ház előtt lehetne ilyen tábla - állt meg NAT nemrég a VIII. kerületben egy apró emléktábla fölött. A tábla egy kapu előtt, az aszfaltba ágyazva őrzi egy ember nevét, "aki nem volt nagy és kiváló", aki csak élt ott, míg hagyták. Járta és talán ugyanúgy utálta az iskoláit, esküdni mernék, hogy gyerekkorában ugyanúgy összefirkálta a tankönyveit, ugyanúgy állt a kapu előtt, és ugyanabban a városban élt, mint mi. És most, 70 évvel a II. világháború kitörése után ugyanannak a városnak a flasztere őrzi a nevét, és egy kor soha meg nem szépülő emlékét.

Budapest, VIII. kerület, Kenyérmező utca

Budapest, II. kerület, Frankel Leó utca

Budapest, II. kerület, Frankel Leó utca

Budapest, II. kerület, Frankel Leó utca