Pakkot kaptunk. Ez még a '80-as években történt, amikor egy életérzést rock-and-rollba csomagolt, majd a világ csaknem minden országába elküldött egy Bruce Springsteen (USA) nevű fickó. A Közlemények rovatba annyit írt: Born in the U.S.A.

A pakkot kibontottuk, nézegettük, próbálgattuk, aztán 1989-ben a Presser, meg a Dusán az eredeti életérzést - kissé átfűszerezve - itthon kapható csomagolóanyagba bugyolálta, majd a pakkot továbbküldték Kern Andrásnak (Pest). A Közlemények rovatba annyit írtak: Pesten születtem. Na, a Kern Woody Allen magyarhangján rögtön el is énekelte. Egy sort idézzünk fel a dalból: Az élet kaland itt, ezen a helyen, de maradok, mert kalandvágy tombol bennem. Pesten születtem, mikor senki se vállalta helyettem.

Azóta eltelt 20 év. Két pesti nő Pécsett, a Király utcában sütkérezik. A tavasz első napsugaraiból próbálnak erőt meríteni egy kávézó teraszán. Szemüket lehunyják, arcukat a fény felé fordítják, és forró olasz kávéra vágynak, amit a mexikói pincértől meg is kapnak. Most jó! Most itt jó! Béke van, nyugalom, napsütés.

Szervusz, kedves pécsi barátom!-ordítja egy baseball sapkás pasas, és az utca túloldaláról nyújtott jobb karral közelít a mexikói pincér felé. A pesti nők Vujity Tvrtkot (született Balogh Szilárd, Pécs) vélik felfedezni a sapka alatt. A pesti nők egy másodpercre elmerengnek a világ dolgain (miszerint könnyen lehet, hogy a mexikói pincért valójában Tóth Bélának hívják), majd vállat vonnak, és szemüket ismét behunyva a Nap felé fordulnak. Szóval még egyszer: Most itt jó, béke van, nyugalom, napsütés.

KrtrttrttrttrttKrtrttrttrttrttKrtrttrttrttrtt...- hanyadik hadtest ez? - kapják fel a fejüket a pesti nők. A sétálóutca kövezetén 4 kerék zakatol, két vastag és két pót, egy biciklit gurítanak. A pedálokat két kiscsizma tapossa, a csizmácskákat az üléssel egy kisnadrág köti össze, az ülésről egy kiskabát mered felfelé peckesen (ujjainak végén kiskesztyűk), a gallérocska lobogó kissálba tűrődik, az egésznek a tetején pedig egy bojtos sapka lifeg, és ez a sapka a pótkerekek zakatolását túlharsogva teli torokból énekli: Az éjet kajand itt, ezen a helyen, de majadok, mejt kajandvágy tombooooooooool benneeeeeeeeeeeem!

A két pesti nő (olasz kávéval), a mexikói pincér (született - nagy valószínűséggel - Tóth Béla, Jászladány), Vujity Tvrtko (született Balogh Szilárd, Pécs), és az egész Király utca Pécsett (született Sopianae) döbbenten mered a bojtos sapkára, amint az végiglifeg a sétálóutcán. Az USA és Pest találkozik ebben a dalban Pécsett, a horvát határ közelében, egy mexikói(nak tűnő), olasz kávét kínáló kávéház előtt. Hát mi lenne Pécs ebben a pillanatban, ha nem kulturális főváros? Mit európai, a VILÁG kulturális fővárosa!

Kérem, tudom, hogy későn szólok, de hátha mégis kivitelezhető az ügy: Nem lehetne vasárnap a bojtos sapkást is indítani a pécsi polgármester-választáson? Olyan 7 éves forma lehet, előfordulhat, hogy nagyon lefoglalja az iskola, de vajon ki tudná sikeresebben magára vonni különböző kultúrák figyelmét, és vajon ki tudná őszintébb lelkesedéssel tolmácsolni azt az életérzést, ami 20 éve változatlan, generációról generációra öröklődik, és összetéveszthetetlenül magyar. Vajon kiben tombolna ennél jobban a kalandvágy?