urbánpiknik

Egy éjjelnappali közért, egy élelmiszer- és vegyesbolt, egy vegytisztító, egy bugyibolt, két kocsma (hivatalosan büfé/bár és borozó), egy kávézó, egy szolárium, egy ruhabolt kirakata, egy ingatlanhirdető vitrin és talán még egy-két zug. Optimális esetben vajon mekkora terület szükséges ennyi üzlet befogadására? Az újlipótvárosi Budai Nagy Antal utca a maga 80 méterével Budapest egyik legrövidebb utcája lehet, de a fent nevezett boltokon és vendéglátó-ipari egységeken túl itt található Pest egyik legnagyobb rovatok nélküli hirdetőfelülete is: 

Akadt-e valaha olyan állampolgár, aki erről a falról vásárolt biciklit, autót, kötöttsapkát, esetleg lakást? Vagy a random módon elhelyezett cetlik inkább az önkifejezés eszközei? Ki tudja, mindenesetre a hirdetőfelület felett két olyan ember is élt valaha, akik az önkifejezést máshogyan valósították meg. Kovács Margit volt az egyik, a ház pozsonyi úti bejáratánál pedig a kapucsengőn még mindig ott áll Radnóti neve. A ház sarkán elhelyezett emléktáblák alatti falfirkák is bizonyosan őket méltatják. Aszongya: KLSS=Itt élt egy nagyszerű keramikus és egy zseniális költő. IHO=Fanni, a költő felesége bármikor szembe jöhet velünk. AMC=Vigyázzunk a házra, emléket őriz, emberről mesél.

Kell is ez a sok hirdetés és falfirka-tájékoztatás, mert amilyen rövid az utca, olyan sokan koptatják aszfaltját nap mint nap, hiszen két troli is itt rakja le utasait. Ha egymás után állnak be, elfoglalják az egész utcát: az egyik orra a moziba ütközik, a másik feneke a detektívirodáig (redőnye mindig leeresztve) ér. Varázslat és talány határolja tehát az utcát, a mozi keletről, a detektíviroda nyugatról.

Az utca mértani és kulturszociológiai középvonala azonban a két kocsma között feszül. Északról a borozó, délről a büfé/bár. A borozó a föld alatt, a büfé/bár a föld fölött, az előbbibe ördögök járnak tán, az utóbbiba angyalok. Vagy az előbbibe azok járnak, akik részegen könnyebben másznak felfelé, az utóbbiba meg azok, akik ilyen állapotban jobb' szeretnek lépcsőről az utcára gurulni? Ezt eddig még nem figyeltem meg, csak azt, hogy ezekben a kocsmákban születik meg...a romantika.

Vérvörös szín, andalító kereskedelmi zene. Ez a romantika táptalaja, alighanem. Mert vegyük azt az ember, aki lement a borozóba egy nap, ott nem állt ellen a hatásnak, és amikor feljött (valahogy), ingjét az egyik oldalon a nadrágjába tűrte, hogy farzsebéből fésűt húzhasson ki, majd a szomszéd kirakat üvegét tükörként használva gondosan elsimította haját. Most már ápoltan indult neki a pesti délelőttnek, a sarokig a fal vezette.

Vagy itt van a romantika másik iskolája: vérvörös szín, ablakba helyezett muskátli. Hiszen emlékezzünk meg a büfé/bár vendégéről, aki onnan egy szál virággal a kezében esett ki, majd a troli fogantyúján felkapaszkodva átnyújtotta a virágszálat a BKV-formaruhában pihenő szőke copfos női sofőrnek.

Túlzás nélkül állíthatjuk tehát, hogy a Budai Nagy Antal utca egyetlen négyzetmétere sem hever parlagon. Budapesten talán itt a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó üzletek, kocsmák, falragaszok, falfirkák, trolik, ingázók és romantika mennyisége. Hogy mindennek mi köze lehet az 1437-es erdélyi parasztfelkelés vezéréhez, Budai Nagy Antalhoz? Fogalmam sincs. De Budapest másik Budai Nagy Antal utcája (a budatétényi) sem éri el a 100 métert. Talán a "rövid utca - hosszú név" elve motiválhatta a névadást.