urbánpiknik

Keringjünk? - teszi fel a kérdést Panó, ha körforgalomban járunk. Immár tizenharmadik éve vizsgálgatom Panót, ezért jól tudom, hogy ilyenkor haladéktalanul ki kell pöckölnöm magam az autó hozzáférhető szegletein. A centrifugálódást ezzel természetesen nem tudom kivédeni, csupán az ösztöneim parancsára feszül a vázizomzat. Budaörs a körforgalmak paradicsoma, sűrű egymásutánban legalább 10 kipöckölődési csomópont adódik. Ez űrturisták kiképzésére igen alkalmassá teszi a várost, másrészről viszont a közlekedés folyamatosságát és biztonságát is nyilván elősegíti. Kivéve, ha Panó autója épp Budaörsön mondja fel a szolgálatot, ezért az édesatyja autójához biggyesztve próbál a körforgalmak erdejéből kiutat találni. Vontatni és vontatva lenni ügyes készségeket igénylő feladat, a körforgalmakkal teletűzdelt szakasz pedig a készségfejlesztés igen nehéz rutinpályája, ezért a megfontoltabbak inkább hosszú, egyenes utakon robbannak le. Én megmondtam - közöltem Panóval, miközben a vontatókötél feszülésének mértékét optimalizáltuk -, hogy le kellene tenni az autót, mikor ciripelt és égett szaga volt! Én is megmondtam - kontrázott Panó -, hogy az anyám is az apámmal jön, de még a kutyákat is hozzák.

Induljál máááááár! - sziszegi Panó, ha a lámpa zöldre vált, de az előtte álló autó nem moccan. Én ilyenkor is kipöckölöm magam, bár induláskor úgyis belepasszírozódom a székbe, várva a Föld körüli pályára állást. Azelőtt észre sem vettem, hogy a XI. és a IX. kerület a közlekedési lámpák paradicsoma, tele megannyi kötélszaggató elindulás lehetőségével. Én megmondtam - közöltem Panóval -, hogy a benzinkútnál kellett volna kicserélni! Út közepén esőben vontatókötelet cserélni rossz lehet. Gondolom, rossz lehet. Én az autóban ülve majszoltam Panó sajtoskiflijét.

Most mér' mész ilyen lassan? - artikulálja be Panó oly sokszor az előtte hosszú egyenes szakaszon 80-nal guruló autó hátsó ablakán. Én gyors számításokat végzek a követési távolság, a reakcióidő és a fékút közötti viszonyrendszerrel kapcsolatban, majd hirtelen kipöckölöm magam. Sosem tűnt még fel, hogy az Üllői út enyhén ugyan, de folyamatosan emelkedik. Vontatási viszonylatban a legideálisabb terep, 50-es sebességgel szinte sosem kell megállni rajta. Panó semmi kihívást nem érzett a terepen, ezért reklámslágereket kezdett dúdolgatni. Ez két szempontból volt igen meglepő: egyrészt mert Panónak nincs TV-je (honnan a csudából ismeri a reklámokat), másrészt mert sosem láttam még ballonkabátos embert egy vontatókötélen lifegve reklámslágert dúdolni. Én már nem mondok semmit! - fordultam az ablak felé, és azon kezdtem morfondírozni, hogy mi lehet az a faluméretű romhalmaz a Népliget mellett.

Most hol a nyavalyában vagyunk? - szokott Panó Pestszentlőrincen, a sok kicsi párhuzamos-merőleges-rézsút utca birodalmában maga elé meredni. Elindul, fékez, visszamegy, bekanyarodik, fékez, visszakanyarodik, tolat, fékez...Én kipöckölöm magam, bár űrturistáknak efféle rázkódásokhoz edződniük kell. Kerek erdő legszélén van az az autószerelő műhely, ahová 3 órás utunk vezetett. Panó és az ő édesatyja két ártatlan parkírozó közé taszigálta a működésképtelent, mikor a másik autó rádiójából éjfélkor felcsendült a Himnusz.