Jelenleg milyen stresszfaktorok vannak az életetekben?-tették fel a minap a kérdést egy képzésen. A munka, a család, a baráti kör, meg az, hogy Budapesten élek-ezek voltak a leggyakoribb válaszok. Megtudhattuk ugyanakkor, hogy a stressz az élet természetes velejárója, valamint hogy a pozitív stressz fogalma is létezik. Nos hát jelenleg milyen pozitív stresszfaktorok vannak az életetekben? Hát a munka, a család, a baráti kör, meg az, hogy Budapesten élek. Megállapítottuk, hogy van tanulság. Le is vontuk. A tanulság ebből az, hogy - a nagy író szavaival élve - nincs a világon se jó, se rossz, gondolkodás teszi azzá. Egy helyzet többféle módon is megítélhető, gondolkodjunk kiegyensúlyozottan, törekedjünk harmóniára. Hogyan érhetjük ezt el? Legelőször is azonosítanunk kell, hogy milyen gondolkodási hibákat szoktunk a leggyakrabban elkövetni. Ezt jó ötletnek tartottuk. Kaptunk egy listát, csupa lehetséges gondolkodási hibával. Nekem mind a 11 megtetszett, ezért az összeset kipipáltam. Lehet ezeket külön-külön alkalmazni, de akár kombinálva is élhetünk velük, a professzionisták pedig láncot fűzhetnek belőlük. Gondolkodási hibáinkkal kapcsolatban hozzunk fel egy példát - így szólt a házi feladat. Úgyhogy akkor Hf, 2008. 01. 19:

Decemberben volt egy negatívan stresszes munkám, ami miatt nagyon kevés időm maradt arra, hogy a pozitívan stresszes családomnak és baráti körömnek ajándékokat vásároljak a pozitívan-negatívan stresszes karácsonyra a negatívan stresszes városban. Mindez negatív stresszel töltött el. A két ünnep között viszont semmi dolgom nem volt, ez pozitív stresszes vagy stressz nélküli időszaknak tekinthető. Nyugodtan pihentem-e? Fenét! Elvonási tüneteim jelentkeztek. A nagy nyugalmat már-már negatív stresszként éltem meg, így felüdülést jelentett, amikor vendégek érkeztek, és velük mind a lehetséges 11 gondolkodási hibát jólesően produkáltuk. Budapestről diskuráltunk ugyanis, nagyjából így: Melyik házról beszélsz? Hát amelyik kiégett. A kápolna melletti kocsmáról? Nem, bár az is kiégett, de az régebben, ez a ház viszont úgy 10 éve. Ja, tudom, amelyik egy kicsit lejjebb van, pont amellett, amelyikbe rakétát lőttek néhány éve. Ott nem robbantottak? Nem, az a kettővel arrébb lévő, ott robbantottak, meg rá is lőttek puskával. Ja, igen, a piac épületében meg valami szerelmi perpatvar miatt volt lövöldözés. Hát igen. De itt legalább nem szoktak bombát találni. Nem, azt a Margit-hídnál szoktak. Meg Kőbányán. Meg a körtéren. Meg az 59-es vonalán. Tulajdonképpen majdnem mindenhol.

A fenti beszélgetés vitathatatlanul felrázott, mintegy felfrissültem a két ünnep közötti uborkaszezonban. Éreztem ugyan, hogy bizarr dolog az, amikor az ember békeidőben ostromgyűrűbe torzítja magát, de csak nem hagyhatom, hogy a nyugalom öljön meg! Gondolkodásom hemzseg a hibáktól, ezt kijelenthetem. De vajon kibírná-e a budapesti ember egy bizonyos stressz-szint alatt? Nem nézné-e karikásra a szemeit parlamenti tudósításokkal? Ki tudja, mindenesetre igen kockázatos lenne kipróbálni, meghibbanhatunk.

Na mostan lapoztam a tankönyvben, és úgy tűnik, van megoldás. Nem kell a napi stressz-adagunkról lemondanunk, elég, ha átstrukturáljuk a gondolkodásunkat. Lépjünk ki a kapun, és figyelmezzünk pozitív dolgokra, ezáltal nagy mértékű pozitív stresszt felhalmozva ideg-, szív- és érrendszerünkben. Akkor tehát házi feladat, folytatás, 2008. 01. 19:

Ma délután nem jött a busz? Nem. De jött egy vigyorgó hároméves, aki károsanyag-kibocsátás nélkül hajtotta plasztikmotorját. A HÉV-en egy ismeretlen kilétű fiatalember többször kérte Ágit, hogy maradjon egy percre csendbe, és Ági ezt egyszercsak megtette. A 139-es buszon egy kalap alól érdeklődés hangzott el egy másik kalap felé Panni hogyléte felől, mire egy másik kalap alól érdeklődés hangzott el az előbbi kalap felé, hogy vajon ki az a Panni, végül az utóbbi kérdés tisztázódott. Ma egy ember szert tett egy plüss tigrisre, valamint egy zöld színű szőrös gömbre, mely szerzeményeket a 165-ös buszon mindenkinek megmutatott, kivívva ezzel az utazóközönség elismerő bólogatását. Az ablakpárkányomon ma este három macskát találtam, és rájöttem, melyik kettő az enyém.