Sokszor, sok embertől, különféle helyzetekben hallottam már azt a mondást, miszerint "nagy az Isten állatkertje". Múlt szombaton rádöbbentem, hogy valóban.

Előre kell bocsássam, hogy itt a Megyében soha nem volt nagy motorizáció: az átlaghobbit biciklivel járt, meg volt pár Mini Morris, Wolseley és traktor, hogy ne kelljen füst nélkül élniük. Ennek megfelelően az 1990-es évek közepéig az volt a rendszer, hogy ha Paddy / Mary jogosítványt szeretett volna, akkor bement szépen a tanácshoz, ahol is megigényelte azt. Miután megkérdezték (!), milyen kategóriára szeretné, kértek tőle egy fényképet, és már vihette is haza az áhított papírt. Később ez annyiban módosult (EU nyomásra), hogy egy KRESZ vizsgát kellett letenni az első jogosítvány megszerzéséhez, amely ún. próbajogosítvány, és külföldön nem érvényes. Ez után egy sikeres forgalmi vizsgát követően kaphat az ember fia / lánya végleges vezetői engedélyt (persze vannak bizonyos egyéb feltételek is, amelyekkel a kutya, sőt a rendőrség sem törődik). Persze ha valaki a forgalmi vizsgán elbukik, attól még a próbajogosítvány érvényes, tehát miután a vizsgabiztos a forgalomban való teljes jogó részvételre alkalmatlannak találta, szépen legálisan beül az autójába és használja tovább (ezen elvileg mostanában változtatnak/változtattak).
Mindezek folyománya, hogy van az országban kb. 300ezer motorizált úthasználó, aki soha életében semmiféle vezetési vizsgát nem tett le. Van továbbá a 3 és fél milliós lakosságra kb. 8,5millió gépjármű, az átlagos kétirányú városi utca szélessége 6 méter, de ezen még két oldalt parkolhatnak. Csak ott tilos parkolni, ahol az út 3,5 méternél keskenyebb.

Tehát, múlt szombaton gyanútlanul inzultáltam szegény kollégáimat (Mobile Revenue Protection Unit, szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végeztem), majd visszaindultam a buszgarázsba. Pontosan a garázs kapuja előtt, midőn lelassítottam, hogy beforduljak oda, hirtelen egy erőteljes becsapódást éreztem hátulról, bár a tükörben nem látszott semmi. Mikor kiszálltam, láttam a kocsi mögött egy robogót, aminek nem volt eleje, egy süldő leánykát, amint a járdaszegélyről próbál feltápászkodni, egy szakadt óriási sporttáskát és egy mobiltelefont az úton, no meg a saját (céges) autóm lökhárítójában egy motoros alakú törést. Az út száraz volt, közvilágítás is működött, nekem a helyzetjelző, féklámpa és index is, szóval nem volt egészen tiszta számomra, mi történt, de amíg a rendőröket vártuk, a robogós mögött haladó furgonos felvilágosított, hogy a leányzó a túlméretes sporttáskát maga előtt egyensúlyozva a MOTORON MENET KÖZBEN ÉPPEN SMS-EZETT, így nem volt ideje a forgalomra figyelni. Esetleg még a NIntendo-t beépíthette volna, hogy ne unatkozzon...
Ő most esetleg (remélhetőleg) tanult a leckéből. De akik megússzák, azok ugyanilyen felelőtlenek lesznek egy-másfél tonna vasat irányítva is, és ott már nem csak a saját életükkel játszanak.

Azt azért el kell mondjam az írek mentségére, hogy sokkal türelmesebbek az úton, mint a kelet-európaiak, bár vezetni tényleg nem tudnak. Írország után felüdülés mondjuk Győrben vezetni, de Pesten már nem, ott az agresszió teljesen megkeseríti a dolgot.