Indulnom kell! Indulnom kell! El fogok késni. Na jó, talán belefér egy reggeli. Nem, mégis indulnom kell. Na jó, egy nagyon gyors reggeli. Na jó, közben esetleg megnézem a reggeli híreket. Melyik csatornán is vannak hírek ilyenkor? Itt nem. Itt sem. Na, emberek beszélnek, hátha.

 

Fentiek történnek egy szerda délelőttön.

 

Utólag azt tanácsolom: mindenki legyen nagyon óvatos, ha szerda délelőtt a keze ügyébe kerül a televízió távkapcsolója. Gyanútlan voltam, és egyszercsak egy kereskedelmi csatorna délelőtti magazinműsorának kellős közepén találtam magam.

 

Első téma: szülés utáni depresszió férfiaknál. Ezt először nem is értettem, már férfiak is szülnek, te jó isten, az ember nap mint nap bejár a hivatalba, közben meg elmennek mellette az orvos- és társadalomtudomány legfrissebb eredményei. Hamar kiderült, mégis a nők szülnek, csak a férfiak esnek depresszióba. Hogy hányan, miért, hogyan, arról nem esik szó, kiderül viszont egy sztárpszichológus (már-már médiaszemélyiség) közreműködésével: a depresszió nagyon rossz dolog, és sokat kell beszélgetni. Letaglóz a hír.

 

Második téma: a divatos smink. Éles váltás, de hát ettől magazinműsor bizonyára. Rövidsége ellenére a háromperces blokkban döbbenetes felfedezés kerül napvilágra: különféle divatirányzatok vannak (!), és nekünk kell eldöntenünk, mi áll jól. Ezt azért nem hittem volna!

 

Hihetetlen egy műsor! Informatív, újító szándékú, lebilincselő! Már nem tudok elkapcsolni. Elindultam lefelé a lejtőn! Pedig indulnom kell.

 

Harmadik téma: hizlal-e a gyümölcsjoghurt? Izgalomba jövök. Érzem, izzadni kezd a tenyerem. És én még el akartam indulni! Önként megfosztottam volna magam e létfontosságú információktól!!! Fiatal táplálkozásszakértő beszél arról, hogy bizony-bizony, a gyümölcsjoghurt valóban hizlalhat, legyünk tehát nagyon óvatosak a gyümölcsjoghurtokkal, soha ne mulasszuk el megnézni az összetevőket a doboz hátulján, mert így értékes információkat nyerhetünk… miről… na miről… az összetevőkről! Ez mán döfi!

 

Közben a „műsorvezetők” egyike – erősen sminkelt szőke hölgy – közelről tátott szájjal figyeli hosszan műsorvezetőtársát, ahogy az a szavakat formálja, majd hirtelen átpillant a fiatal táplálkozásszakértőre, és akkor tátott szájjal azt is hosszan figyeli, mintha legalábbis anélkül, hogy közelről a száját bámulnánk, általában nem értenénk, mit beszél a másik. Azon kapom magam, hogy a témára, noha azt vérfagyasztó őszinteséggel tárja a nézők elé a táplálkozásszakértő, már alig figyelek, csak arra összpontosítok, ahogy az egyik műsorvezető a másikat fixírozza, azt hiszem, erre mondják, issza a szavait, ez igen!, ezt eltanulom, így fogok én is – minden korábbinál nagyobb átéléssel – figyelni embertársaimra, amikor azok beszélnek. A következő kérdés felráz a révületből: megoldást jelent-e, ha natúr joghurtot vásárolunk, majd azt otthonunkba térve saját magunk egészítjük ki gyümölcsdarabokkal?

 

Teljesen kész vagyok. Úgy érzem, belázasodtam. Elöntött a tudásszomj. Információt még! Még! Még!