Próbáljuk mondandónkat – bármi is legyen az – minél rövidebben előadni. Tömör összefoglalásokat kérek tehát! Tessék! – kapta meg a feladatot Luxemburgban, egy kommunikációs tréningen. Befizette a cég. Hogyan tud egy vezető hatékonyan kommunikálni? Erre a kérdésre kellett választ találnia 4-5 nap alatt, s ha már a választ meglelte, ügyes készségeket kifejlesztenie, melyek segítségével csapatát a teljesítménygörbe fokára tűzheti. Tö-mö-ren! – ez volt az első válasz. Megcsípte, begyakorolta. Tömörített, tömörített, legömbölyített itt is egy szót, ott is egy gondolatot, a végére aztán az is kiderült, hogy mit is akar mondani. Érthető volt? Érthető lett. Tömör volt? Tömör lett. – dicsérték teljesítményét, így a következő szintre léphetett.

Próbáljuk mondandónakt - bármi is legyen az - szóismétlés nélkül előadni. Választékos összefoglalókat kérek tehát! Tessék! – kapta meg a második feladatot. Nem könnyű! Nem könnyű (…mondom!), pláne, ha idegen nyelven kell megnyilvánulnunk. Szedjük össze aktív szókincsünk legjavát – javasolta önnönmagának. Komplett szinonímaszótárat pörgetett az agyában prezentációja, előadása, értekezése, bemutatója, beszédje, felszólalása, beszámolója alatt, majd az így összehordott halomról a következő szintre kapaszkodott.

Próbáljuk átvenni társunk érzelmeit és lendületét. Szenzitív monitorozást, majd empatikus idomulást kérek tehát! Tessék! – kapta meg a harmadik feladatot. Szenzitivitás? Empátia? Luxemburgban így képzelnek el egy vezetőt? Na, csak módjával, otthon elhordanak a legyek! – moderálta magában a feladatot józan magyar ésszel. Figyelt, sejtett, gyanakodott, követett. Nem jó? Figyelt, érzett, gyanakodott, követett? Még mindig nem elég jó? Figyelt, érzett, emp…szenz…emp…mégiscsak gyanakodott és lendületesen követett. Ennél még az előbb is jobb volt? Hát nem tudom. Félek, ehhez a feladathoz nekem 4-5 nap kevés. Itt élhetnék néhány évtizedet? Ja, hogy arra nem fizetett be a cég.

Teljesítményét kazettára vettük, átnyújtjuk, otthon tekintse meg családi és kollegiáris körben, elemezze, csiszolja, most koccintsunk, méregdrága whisky-t vettünk, a cégük fizette, tessék! – zárták le a tréninget végül. Ittak-ettek, tanulságokat foglaltak össze tömören, választékosan, egymás érzelmeit és lendületét (némi gyanakvással) átvéve. Másnap aztán ki-ki a saját teljesítménygörbéje felé repült. Ő Budapestre. Be szép a Duna, mi csudálatos a belváros, hogy ragyognak a fények! – vetette fel kiindulási alapként itthoni élete továbbgördítésének prodzsektje kapcsán. Földet ért, és mivel nem volt nagy csomagja, buszra szállt.

- Elnézést, le szeretnék szállni! - alkalmazott egy kommunikációs formulát néhány megállóval odébb egy hirtelen feltolakodó utastársa felé.

- És? - akart az illető erről a témáról bővebben társalogni.

- Kérem, álljon odébb, hogy le tudjak lépni a buszról – foglalta össze mondandóját tömören ő.

- Miért nem mozdultál előbb, vazze? – vette fel az anamnézist az utastárs.

- Engedj már le, köcsög! – vette át társa érzelmeit és lendületét ő.

- Rohadék geci! – adott nevet új ismerősének a másik.

- Hányadék takony! – fejezte ki magát választékosan ő.

Be koszos a Duna, mi büdös a belváros, hogy vakítanak a fények! – állapította meg erős gyanakvással.

(Jelzem, a fenti történet nem velem esett meg, hanem egy igen közeli barátommal. Igyekeztem tömör, szóismétlést csak indokolt vagy végső esetben alkalmazó összefoglalót adni, ám gyanítom, nem biztos, hogy az ő érzelmeit és lendületét sikerült teljes mértékben megragadnom. Ezért kérek minden céget, hogy fizessen be engem egy luxemburgi kommunikációs tréningre. Előre is köszönöm!)