-Húúúúú, de szép vagy! - huhogta egy hónapja egy Ladából kilógó épphogy serdült ábrázat. Még 4 ugyanilyen tömörült az autóban, és finom por kavargott ki az ablakokon. Nekem mondja vajon, vagy a porfelhő rendeződik előtte csitrivé? - ezen kezdtem morfondírozni, amikor a sarkon befordult a busz. A következő másodpercben egy koszlott Lada porfelhőben úszó ifjai után rohant egy bomlott hajú nő. Hát ekkora ereje van egy bóknak? Nem, a BKV paraméterkönyvének van ekkora ereje, nálunk ugyanis 15 percenként jár a busz. A Lada elment, a buszt már nem engedtem olyan könnyen.

-Csüccs ide be, kisasszony, elviszem a villamosig! - rikkantotta két hete egy jólfésült taxis öregúr. Ez a megszólítás (némi jóindulattal) még illik az életkoromhoz - gondoltam, és elmagyaráztam neki, hogy ha ő elvisz engem a villamosig, akkor túl hamar érek oda, ahova pedig csak módjával igyekszem, hiszen egy kisasszony ne várjon, inkább a kisasszonyra várjanak. Ez megdönthetetlen axióma, amivel még egy dörzsölt pesti taxis sem képes vitatkozni.

-Elnézést, tetszik tudni adni valamennyi aprót? - kukkantott ki emos haja mögül egy tizenéves a minap. Tetszik tudni adni? Tetszik tudni adni? Egy hónapja még húúúúú de szép voltam, két hete csüccs ide be kisasszony, ma meg már tetszik tudni adni? Hány évet öregszik az ember egy hónap alatt ebben a városban? Bánom már a Ladát! Bánom már a taxit!