Előre is bocsánat, ez nagyon hosszú lett így átolvasva. Legfeljebb nem olvassa át senki.

Ott kezdődött az egész, hogy nem akartunk házat venni. Először is, az elmúlt 4-5 évben nem akartunk, mert drága volt (mondjuk a környéken, ahol béreltünk, félmillió körül), meg rosszul megépített (csukott nyílászáróknál lebegett a függöny).

Aztán meg tavaly nem akartunk, mert bár az árak megfelelően lezuhantak, Gerda szerint előbb-utóbb úgyis hazaköltözünk Svédországba, akkor meg minek. Egyszerűen át akartunk költözni egy nagyobb és jobb házba, hogy ne kelljen az emeletre felszaladni minden pisilésért, meg ne fújjon át rajta a szél (a házon, nem a pisilésen).

Kerestünk. Nem találtunk. Amit találtunk, azon átfújt. Koszos volt, drága volt, rossz volt, ha mégsem, akkor 10 percen belül kiadták. Aztán kerestünk tovább, és kiderült, hogy a havi bérleti díjnál alacsonyabb lenne a hiteltörlesztés, ha vennénk egy igazán jó házat. Kerestünk, ezúttal bankot. Azt már egyszer leírtam, hogy sosem sikerült igazán eladósodnunk, azt meg a bank úgysem hiszi el, hogy ennyi pénzből élünk, így nem volt könnyű. De találtunk. Aztán megint kerestünk, egyre lelkesebben, mert hátha! Hátha létezik az a ház, amiben van földszinti WC, hőszigetelés, keverőcsap, és egyéb ilyen kontinentális huncutságok.

Körülbelül az 56-ik megnézett ház gyanúsan jónak tűnt, nem volt tipikus ír ház: a falon belül futottak a lefolyócsövek, jó hőszigetelés, normális beosztás, szóval mondom, gyanús volt. Aztán mikor a fűtési rendszerről is csak német nyelvű ismertetőt tudtak előkotorni, még gyanúsabb lett. Szóval megtetszett, még árban is belefért volna, csak a kertje volt kicsi. Ingatlannepper amondó volt, hogy ez semmi! Van még sokkal szebb és nagyobb is, és nem sokkal drágábban. Egyből rá is kattantunk, de sajnos sok hitegetés után kiderült, hogy csak annyi volt igaz, hogy van sokkal szebb és nagyobb, de sokkal drágábban.

Ezek után ingatlanost elküldtük a fenébe, felhívtam vala az építőt közvetlenül, egyeznénk meg szépen. Megegyeztünk, ha nem is a nagyobbik házban, de az eredetileg megnézett típusban, csak normálisabb méretű kerttel. Azután mikor magához tért a sokkból, megkért, hogy a foglalót hamar tegyük le - amit én is így gondoltam, mert ha még egyszer átgondolja az árat, nem biztos, hogy belemegy.

Ez történt 2009 február 3-án. Akkor az volt az állás, hogy itt ebben a kupacban lévő házak között (169-184 házszámok) a 174 és 177 kivételével mindegyik el van adva, illetve a 178 esetén még várja a vevő a bank visszaigazolását. Mi megkaptuk a kulcsokat március közepén, beköltöztünk március végén. Ma július 8-a van, hogy a többi vevő hol van, az isten tudja, az utóbbi pár napban kezdtek megint szállingózni emberek, akik azt mondták, ők fognak ide költözni. Ez az ír módi. No de miért is? Nézzük a mi házunkon ("majdnem kész", új építésű) vett példát.

Ursicus ügymenet:

1. Kiszámolom. Mennyi lesz a teljes költség (vételár, ügyvéd, berendezés, költözés, biztosítás, stb.), ebből mennyit kell készpénzben előteremteni.

2. Mielőtt bármit tárgyalnék a házról, előzetes hitelelbírálást kérek a banktól (január). 1-2 hét alatt bejártam néhányat (többségét virtuálisan), eljutottam addig a bankig, aki szerint rendben lesz. Beszerzem a bank által kért papírokat: jövedelmi igazolás, munkaszerződés, stb.

3. Megalkuszunk, és megegyezünk a feltételekben (mi van benne az árban, mikorra lesz kész, ilyesmi)

4. Minden papírt elviszek az ügyvédhez, és csináltatok egy értékbecslést. Amíg az ügyvéd intézi a földhivatali és egyéb dolgokat, az építtető csinálja a burkolást.

4a. Közben párszor kimegyek a házhoz, és szorítom az építésvezető mag a munkások nyakát, hogy minden rendesen legyen megcsinálva. Keresünk megfelelő parkettát.

5. Amikor az ügyvéd és az építtető is szól, hogy minden kész van, csak menni kell aláírni, akkor az ügyvédnél elintézzük a papírmunkát. Mivel tudom, hogy beletelik pár napba, míg az ügyvédek egymás közt küldözgetik a dolgokat, közben ellenőrzöm a házat, és összeállítok egy hibalistát. Megvesztegetem az építésvezetőt, hogy ezt csináltassa meg expressz, ne kelljen az ügyvédre várni (jogilag 2 hetük van rá, onnantól hogy megkapják a mérnöktől a listát).

Közben hívogatom a bankot, hogy el ne felejtsék, hogy mindig az enyémet kell először csinálni.

6. Amint az ügyvéd szól (csütörtök), hogy a bank utalta a pénzt, megbeszélem az építtetővel, hogy bár a szerződés csak a jövő héten lesz kész, kellene a kulcs, mert hoznánk a parkettát és a bútorokat.

7. Hétvégén furgonbérlés, irány Belfast, mert az IKEA szignifikánsan olcsóbb, mint itt bármilyen másik bútorbolt.

8. Szerződés, kulcsok, parkettázás saját mancsúlag, 2 héten belül költözés, mert ugye minek pazaroljuk lakbérre a pénzt.

Szokásos ír ügymenet:

1. Évekig ábrándoznak, hogy kellene házat venni, az értelmesebbje elkezd veszettül spórolni (ír standard szerint, persze). Amikor megvan a ház árának kb. 15%-a, akkor keresnek házat.

2. Kinézik a házat, jobb esetben visznek valakit, aki átnézi, majd ha megfelel, megállapodnak az ingatlanossal, fizetnek valami kisebb foglalót.

3. Bemennek egy hitelbrókerhez az összes adatukkal, aki megkeresi a nekik legjobban megfelelő hitelkonstrukciót - vagy amin ő a legtöbbet keresi.

4. Várnak. Várnak a bankra, majd az ügyvédre, majd az értékbecslőre, majd az ügyvédre megint.

5. Az ügyvéd tanácsát követve (meg mert ez a szokás) kihívnak egy mérnököt, aki átnézi a házat, van-e hibája amit az átvétel előtt meg kell javíttatni.

6. A mérnöktől kapott hibalistát átadják az ügyvédnek, ő az eladó ügyvédjének, aki továbbítja az eladónak, akinek ezután még 2 hete van a hibákat kijavíttatni.

7. Várnak.

8. Amikor az ügyvéd szól, hogy megvannak a papírok, akkor bemennek, aláírnak.

9. Várnak (ezúttal a bankra).

10. Megkapják a kulcsokat.

11. Megbíznak valakit a padlóburkolással, és esetleg a kertrendezéssel. Közben vásárolnak bútorokat, ha van rá pénzük, vagy inkább hitelkártyájuk. Mivel a kertrendezést, burkolást és a bútorokat nem számolták bele a költségekbe (meg az a fránya ügyvéd sem dolgozik ingyen), így igényelnek személyi kölcsönt, plusz a hitelkártyán limitemelést, és azt is teljesen kimerítik.

12. Várnak. A burkolóra, majd a bútorok kiszállítására.

13. Ha már majdnem minden szép (és megkapták a hitelt, így lesz ágy), akkor beköltöznek.

Összehasonlításként (feltéve, hogy tényleg beköltöznek e hó végén):

Nekünk némi ráhagyással 2 és fél hónapba került, mire beköltöztünk. A többieknek 7 hónap kevés volt.

Nekünk (bár többrendbeli átcsoportosítást és áthidaló kölcsönöket igényelt az ügy, de ezeken túl vagyunk) kb. 19-20ezerbe került a "készpénzes" része. Az írek szerint egy 3 hálószobás ház megvételének nem lehet nekiindulni 40ezer alatt - persze rögtön hozzáteszik, hogy ezért gond, mert ennyit viszont lehetetlen előteremteni, tehát további hiteleket igényel. Jó példa erre a bútor: amit mi északon 3000 fontért vettünk, az itt délen kb. 10000 euró lett volna. Csak hát el kellett menni érte.... Továbbá ha még beleveszem, hogy 5 hónappal tovább fizetni a lakbért, az még 4-5ezer, amit persze ők nem így néznek, mondván, utána meg a törlesztést fizetem, no de akkor azt fél évvel tovább a végén.

Tudom. F*ckin' German brain:)