Figyejjé má, figyejjé, melyik villa…villamo sez, a 49-es vagy a 47-es? A 49-es? Na nem baj, az is visz valahhhova. Bocccs, a csomagom. Elférsz? Mi? Jóvan! Figyejjé…mit akarok? Mit akarok, mongyad má! Ja, hogy meddig mész? Akkor engeggyél bejjebb. Bocccs, asszem a lábad volt! Érezted te is? De fáj? Mer mongyad, ha fáj! Érted, ittam, rövidet, de ittam, most ha fékez a kalllauz vagy mi a franc, a sofffőr, nem tu…dok úgy állani, mint a cövek itten. Mozog ez, nagyon mozog ez. Húúúúúúúúúúú, azt nézzed ott…ne azt, hanem ahova mutatok, nézzed, de nézzed. Látod? Na! Ott egy olyan nő lakkik, teeeeee, ilyen feneke van. Jártam oda. Rendszerint. Mongyuk nem csak én jártam oda, mer oda járt mindenki. Húúúúú, kiket láttam én ottan, te…hova mész? Ne mennyél már el, hallod, de hallod? Mi van? Most mér kell leszállnod? De figyejjé…áááááá! És te mikor szállsz le? Akkor gyere kijjebb! Te is ittál? Ja, fékezett? Érdekes, most nem éreztem semmit. Ez már a Duna vagy mi ez itt? A Duna, ja. De most Pestre megyünk vagy Budára? Budára? Na, nem baj, az is jó, húúúúúú, Gellért-hegy…te, ott, figyejjé ahova mutatok, látod, de látod, na ott, olllyan szexparti volt hétvégén. Hu! Ott volt minden színész. Meg a zösszes politikus. Mindenki ott volt. Én is ott voltam. Te, figyejjé, tudod ki volt ott? Az a…hova mész már? Persze, le kell szállnod, mi? Te is oda mész? Hö! Hö-hö! Húúúú, mostan úgy van a gyomrom, mintha fékeznénk. Nem? Neked nem? Te nem iszol, mi? Ilyen hölgyek nem szoktak ilyenkor vedelni semmitse. Figyejjé, leülök melléd. Jóvan? Bocccs! Neked is a lábad volt? Szójjak a kalauznak? Nem kell? Jóvan. Te meddig mész? Na nem baj. De jó a sapkád! Biztos nem fázol. Csak a fülednek a vége, mer az kilóg. Itten. Figyejjé! Meddig mész? Már megint? Hö! Hö-hö! Figyejjé, gyere hozzám feleségül? Ma nem? Ez jó, hö-hö, van hummorod mi? Gyere már hozzám feleségül! Most hova mész? Most te is leszállsz? Mi van itten, hogy mindenki leszáll ma? De figyejjé, ígérjed meg nekem, hogy…
A villamosra vár? Melyikre? A14-esre? Én tudom, mikor jön. Hogyhogy mikor, hát meg kell nézni a menetrendet. Itt van, ni, hogy…hogy van ez? Most ez összevissza van? Na mindegy! Jön az. Meleg van. Ugye, hogy meleg van? Most csak a piacon voltam, oda pont jó ez az atlétatrikó, de így is borzasztó meleg van. Na, ott jön már. Mondtam, hogy mindjárt jön. Tessék csak, előre! Erre lakik? Nem? Akkor azért nem láttam még. Mert biztos megjegyeztem volna. Férjnél van? Nem? Pont egy ilyen kis csinos nő kellene a fiamnak. Nagyon jó szakmája van, vasesztergályos. Olyan mindig kell. Lakása is van, itt lakik a telepen. Panelben. Ott is jó meleg van. Mondjuk ott télen is jó meleg van. Hány éves? Pont illene a fiamhoz. Vasesztergályos. Maga hol lakik? Harmadik kerület? De az jó nagy. Abban hol? Most akkor hogy keressük meg? Leszáll? De hol lakik?
Mivel menjünk, a 4-6-ossal vagy a 2-essel? A 2-essel? De akkor át kell szállnunk. Hát szebb, de akkor is át kell szállnunk. Mindegy, jó az is! Mondom, mindegy, szálljunk már fel! Na, ott van két hely, üljünk le, ki tudja, mikor indul. A 4-6-ossal sokkal gyorsabb lenne. Jó, mindegy! Nem, mondom, mindegy, most már maradjunk itt! Majd gyalogolunk. Nyugodjál már meg, maradjál! …Figyelj…azt néztem ma, hogy a fiatal házasok egészen kedvező feltételek mellett juthatnak lakásvásárlási hitelhez…nem kéne összeházasodnunk? Nyugodjál már meg, jövőre elválunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
4Medve 2008.10.16. 15:22:51
piknik 2008.10.17. 16:02:59
-Máááááárta!
-Ki, én? Nem vagyok Márta.
-Nem baj, csak azt akartam, hogy idefigyelj.
-De miért is?
-Hát mert tetszel.
-Hát, köszönöm, de most akkor megyek.
-De figyelj, van életbiztosításod?
-Mi van?
-Az xy biztosítónál dolgozom, szívesen segítek biztosítást kötni.
-Most ez komoly?
-Ja.
-Na megyek.
-De várjál, a szüleid esetleg nem akarnak biztosítást kötni?
-Te, nem hiszem.
-És a telefonszámodat megadod?
-Minek?
-Mert tetszel.
kollegina 2008.10.17. 22:05:59
Különben is, a Dénessel kötött frigyet meg sem említette. Hát micsoda dolog.
piknik 2008.10.18. 00:13:23
Különben Dénest nem én rángattam bele az álfrigybe? Játékos elme voltam akkor még.
nat 2008.10.18. 11:20:09
Az eset úgy esett, hogy Piknik meg én – sok-sok évvel ezelőtt – metrószerelvényen utaztunk, megjegyzem, ma már nem szeretek metrószerelvényen utazni, és általában véve nem szeretem a tömegközlekedést, meggyőződésem, hogy e szóösszetételből a „közlekedés” szót nyugodtan törölni lehetne.
Ülőhelyünk is volt, ami nagy dolog Pesten. A szerelvény végében ültünk, azon a helyen, amelyik háromnak kicsi, kettőnek nagy (ezen külnöben sokat törtem a fejem: az oroszok úgy számíthattak, hogy az utasok túlnyomórészt medveszőr kabátot viselnek), és ahonnan csak néhány lépés az ajtó, ugyanakkor a tömeg koncentrációja a létező legnagyobb.
Ott ülünk tehát diszkrét diskurzusba merülve, amikor egy népszerű megállóhelyen felszáll újabb mintegy kilencvennégy utas, és a kilencvennégyből kilencvenhárom fellógatja magát az ülőhelyünk fölött húzódó kapaszkodóra.
Mindannyian tapasztaltuk már: az intim közelség okán bizonyos… hm… fertályok az ülőhellyel rendelkező utasok szem-, kevésbé szerencsés esetben szájmagasságába kerülnek. Nincs ezzel semmi baj, rutinos utazó eleve hord magánál könyvet, napilapot, nagyméretű mappát, hogy amögé rejtőzve őrizze magánszféráját, szükség esetén ártatlanságát, továbbá nem ütközik meg azon, hogy utastársainak bizonyos hányada nem hódol a mindennapi mosakodás szokásának.
Piknik és én azonban rutintalan utazók voltunk, ifjak és bohók is ráadásul, nemhogy nem rejtőztünk, kifejezetten derűsen nézelődtünk jobbra-balra, lám-lám, mennyi ember, és ez mind megy valahova, jó dolog élni, jó dolog utazni.
Kezdetben nem is gyanakodtunk a közvetlenül előttünk álló utastársra – feltűnt ugyan, hogy helyezkedett, tette-vette magát, kotorászott, de hát megszokott dolgok ezek Pesten, zsúfolt metrószerelvényen. Hanem egyszercsak olyasvalami bukkant elő teljesen váratlanul, amit gyakorlott mélybudapesti metróhasználók is ritkán észlelnek ilyen körülmények között: egy – különös rafinériával a farmernadrág szorításából (kéz használata nélkül!) szabaddá tett – hímtag. Kicsi is volt, töppedt is volt, de mégiscsak az volt, ami, ott himbálózott búsan jobbra-balra, mintegy unalmában leképezve a szerelvény haladási-fékezési ritmusát. Tulajdonosa minden kétséget kizáróan sokkolni kívánta az utazóközönséget, különös tekintettel a két süldő leányra (= Piknik + én, amikor még süldő leányok voltunk), akik mintegy tizenöt centiméternyi távolságra helyezkedtek el az említett nemes képlettől. (Azzal nem kalkulált, hogy roppant éretlenek voltunk, és sokk helyett a nevetés jött ránk.)
Gondolkodjunk el – immár felnőtt fejjel – a jeleneten, és vegyük észre, hogy technikailag a fenti eset is szerelmi vallomás / leánykérés. Végtére is miért ne folyamodhatnának a visszahúzódó, nehezen ismerkedő emberek a ráutaló magatartás eszközéhez egy olyan világban, ahol a nőket keménynek, emancipáltnak, megközelíthetetlennek tartják?
piknik 2008.10.18. 14:26:27
Kérem, a többit is írja meg, amikor mégsüldőbb lánykák voltunk mégcsalódottabb szatírokkal. De szerintem ne rejtse véka alá betűit (így ugyanis olvasni is nehezebb), inkább posztoljon a címlapon.