nos, van egy ember, aki egy autóban lakik egy fővárosi parkolóban. ez az ember szolgáltat. úgynevezett szélvédőfóliázást vállal, amint az rá is van írva az autójára, a minap éppen fóliázott a maradék egyetlen parkolóhelyen, hogy lehetőleg a szomszéd kerületbe kelljen átautóznom, ha parkolni akarok. namost ez még csak rendben volna.
hanem ez az ember (aki tehát egy helyet fixen lefoglalva tart a - mellesleg bölcsen buszmegállóban kialakított - szűkös p+r parkolóban) rendszeresen beszól az autótulajdonosoknak. amikor először beszólt, azt még úgy-ahogy viccesnek találtam. történt ugyanis, hogy az övé mellett állítottam le az autómat, mire kikászálódott a lelakott kombi belsejéből, de úgy, hogy a frász jött rám, és közölte, álljak máshová, mert ő itt reklámfelület, és ha mellette állok, nem tud rendeltetésszerűen működni.
ám második szóváltásunkat követően úgy éreztem, akcióba kell lendülnöm. történt ugyanis - ismét mellette parkoltam, noha volt még jónéhány hely -, hogy az autó mélyéből morogni kezdett, mint egy átkozott terrier: mit képzelek, így nem fog tudni kiszállni az autóból, miért nem állok máshová, egyébként is nem tudok vezetni, meg mi a fenét keresek itt általában. érvem, hogy tizenöt percen belül a parkoló megtelik, tehát óhatatlanul mellé kerül valaki, nem csillapította méltatlankodását, ellenben elkezdte kigyűrni magát az autójából olyanformán, hogy közben engem a nyíló ajtóval a saját autóm oldalához passzírozott, aminek külön örültem, mert mindkét autó nedves volt és sáros, közben további goromba szitkokkal illetett, valamint figyelmeztetett: ne várjam meg, míg goromba szitkokkal kezd illetni. távoztomban még hallottam, hogy a sarokig tárt ajtaját néhányszor szuszogva és jelentőségteljesen az autóm oldalához koccantja (miniszterelnöki terminológiában: kúrja). mire a munkahelyemre értem, elhatározássá érett bennem, hogy én ezt az embert a közterületfenntartónál felnyomom. nem tudom ugyanis elképzelni, hogy érvényes közterülethasználati és szélvédőfóliázási engedély birtokában van, amikor reggeli gorombáskodását végzi.
telefonálok tehát. 1. második kerületi önkormányzat. háááááááááááááááááát... hogy az a rész pont nem az övék, hívjam a fővárost. 2. fővárosi önkormányzat. háááááááááááát miért nem a kerületet hívom, mondom, miért, ja igen, akkor adnak egy másik számot a fővároshoz, mert a második kerületben lévő fővárosi területekért a fővárosiak közül mások felelnek. 3. fővárosiak közül mások (támadó hangon): mi a fenéért hívom őket második kerületi terület miatt?! mondom, miért, "de hát megőrülök a főváros központtól, nem igaz, hogy nem bírják megjegyezni, hogy mi csak az ötödik kerületi területekkel foglalkozunk". 4. ismét fővárosi önkormányzat: kicseng, kicseng, kicseng....... cseng.... eng.........ng.................g...........................
...hát sejthetik. az ember természetesen még most is vidáman szélvédőfóliáz ugyanazon a helyen, sőt, egy alkalommal szemtanúja voltam, hogy az alsó rakpart felé köp. én meg egy egyszerű felnyomáshoz is kevés vagyok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
piknik 2008.09.30. 19:12:53